Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Régóta érett ez a bejegyzés. Két oka is van, hogy most meg is írom. Az egyik, hogy a legújabb kutatásokból kiderült, hogy Finnország a világ legboldogabb országa, a másik pedig, hogy ma van a szülinapom. A mai napig, ha valaki megtudja, hogy Finnországban voltam Erasmuson, az az első kérdése, hogy miért éppen Finnország. Hát ezért. Ugyan, ha elmész, nem boldogságot fogsz látni. Az emberek nem mosolyognak, általában zárkózottak és nagy személyes térre van szükségük (legalább is északon mindenképp). Mégis most azt mondják, ez a legboldogabb ország. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet ez, mert a finnek magukra sem gondolnak túl boldog népként. Mégis, ha számtani mutatókat nézünk, el tudom hinni, hogy ilyen eredmény született. A mentalitásuk, az élethez, és főként a természethez való hozzáállásuk elképesztő. Nem fognak rád mosolyogni, nyitni sem feltétlen, de ha leküzdöd magadban a gátat, és te nyitsz feléjük, hálásak lesznek. Ha pedig megismersz egy finnt, az életed is me...

ENG ⇓ Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban t...

ENG⇓ Bár mindig erasmusról írok, valójában Erasmus részről zéró grant szerződéssel vagyok itt, ami azt jelenti, hogy az Erasmus+ programtól nem kapok ösztöndíjat. Helyette egy magasabb és kicsit másfajta ösztöndíjat kapok a Campus Mundi támogatás keretében. Maga az ösztöndíj hasonló az Erasmus+ ösztöndíjhoz, a legnagyobb különbség az ösztöndíj összegében van. A magasabb támogatás magasabb elvárást is jelent azonban. Szigorúbb az egész pályázati eljárás, valamint a szükséges dokumentumok leadása is. A pályázat alapfeltétele a minimum négyes áltag a megelőző félévben, ezen felül minél jobb az átlag az országos átlaghoz képest annál magasabb pontot lehet kapni. Írni kell egy erős motivációs levelet is, ez éri ugyanis a legtöbb pontot. Ezen kívül mindenféle szakmai, közéletei tevékenység pontot ér, mint a HÖK-ben való részvétel, Erasmusos diákok segítése, ESN-ben való közreműködés stb. További alapkövetelmény a középfokú nyelvvizsga, a felsőfokért ismét plusz pont jár. Plusz ...

ENG ⇓ Az előző posztban olvashattatok a szentpétervári napjaimról. Az a poszt inkább élménybeszámoló volt, ez pedig inkább az érzésekről, a benyomásokról szól majd. Azt hiszem a magyarok többsége nincs oda Oroszországért, és soha nem is lesz. A történelmünk Oroszországgal megnehezíti az ország szeretetét, számomra legalábbis mindenképpen. Persze abban a pillanatban, hogy az ember erasmusra adja a fejét, hirtelen mindent látni akar és nem akar kihagyni semmilyen lehetőséget. Így én is adtam egy esélyt. Izgatottan vártam az utat, bár az utazás azt jelentette, hogy már félúton tart az erasmusom. Ugyan csak 3 napot töltöttem Oroszországban, és ugyanennyit utaztam, hogy ott lehessek, számomra pont elég volt ez a 3 nap. Továbbra sem szerettem bele az országba, vagy inkább a városba, hiszen Szentpétervár egy nagyon kicsi szelete az országnak. Már az útlevél ellenőrzésnél más volt a környezet. Az egy dolog, hogy sokáig tartott, de úgy néztek mindenkire, mintha körözött...

ENG ⇓ Egyre nehezebb íródnak ezek a posztok. Úgy érzem, mindig ugyanarról szólnak, ugyanazt mondom mindig, és arra jutok, hogy már unhatjátok. Ez a mai sem lesz más. Ez is a boldogságról fog szólni. Arról a boldogságról, amire nem tudsz felkészülni, amiről álmodni sem mertél soha, ami a semmiből jön és nem érdekli, hogy készen állsz-e rá. Hosszú hét volt a múlt hét, hét közben beadandókat írtam folyamatosan, a szeptemberben elkezdődött tárgyaim lassan a végükhöz érnek, így a végső beadandók ideje is elérkezett. Mivel holnap elutazom Szentpétárvárra, így be kellett fejeznem őket múlt héten. Ezen kívül végre otthonra is megírtam egy beadandót, szerencsére az itteni anyagot tudtam hozzá használni, így valamivel könnyebb dolgom volt. Egész héten alig aludtam, hogy be tudjam fejezni őket, és a hétvégém szabad lehessen, amit így Tommival tölthettem. Bármilyen nyálas is tényleg tökéletes hétvége volt. Bár továbbra sem tud tervezni, valahogy mégis sikerül levennie a lábamról mindi...

ENG ⇓ Visszatértem a hétvégi mini nyaralásból vagy miből 😀 Péntek délután indultunk busszal, egy Alkoban tett kitérő után elég hamar megérkeztünk a cottagehoz. A cottage lényegében nyaraló a finnek számára, jó esetben távol van mindentől. Hát ez elég távol volt mindentől. Amikor odaértünk a tutorok már vártak ránk, gyors szoba beosztás, cuccok ledobása, majd az első meeting. Itt elmondták a szabályokat, ismertették a fekete listára kerülés lehetőségét (többek között csupán két nyelv használata volt engedélyezett a finné és az angolé, egyéb esetben black list), illetve minden szoba megkapta a hétvégi feladatait, ugyanis szobánként főztünk és mosogattunk a hétvégén. Péntek este sütögettünk, beszélgettünk a tárbor tűznél, majd szaunáztunk. Igen, én is szaunáztam, szóval legyetek rám büszkék. Egész tűrhető volt, még a folyóba is majdnem bementem utána, de végül nem vállaltam be, majd talán (TALÁN) máskor. Ezután egy rövid bújócska következett, igazából elég esélytelen helyz...

ENG ⇓ Azt hiszem ideje volt ennek a bejegyzésnek. Néhány napja már gondolkozom, vajon leírjam-e ezeket a sorokat. Igyekszem őszintén írni mindenről, ami itt történik, mindenről, ami megváltoztat, így végül úgy döntöttem, ideje megosztani veletek valamit.  Találkoztam valakivel. Vagyis nyilván sok mindenkivel, de van valaki, aki más. Sajnos nem mondhatnám, hogy nagyon romantikus találkozás lett volna. Egy buliban ismertem meg, egy barátja a lakótársammal beszélgetett, akkor jött oda, aztán elkezdtünk táncolni. Szóval semmi különleges, vagy romantikus.  Egy finn srác, aki mi mást tanulna, mint infót. Még nincs elég infós ember az életemben, szóval pont jó. 😅 Igazság szerint akkor, az első buliban nem gondoltam, hogy valaha látom még, nem is keresett. Majd egy héttel később voltam elég bátor, és én írtam neki. Gondoltam, egyszer vagyok Erasmuson (valószínűleg), így kockáztattam. Találkoztunk is aznap, amit azóta sem bánok. Nagyon jó döntés volt keresni őt. Azóta tal...

ENG ⇓ Ezt válaszolják legtöbben, mikor megkérdezik tőlük, hogy miért mennek Erasmusra. Persze ezernyi más válasza is van mindenkinek, de talán ez a legnagyobb motiváció. Úgy mondjuk ezt, mintha otthon nem találkozhatnánk új emberekkel. De az más, otthon nem érzi azt az ember, hogy ki kell mozdulnia a komfort zónából, hiszen nincs is erre rákényszerítve. Azonban amint kilépünk az addig megszokott életünkből, ez megváltozik, attól a pillanattól már ez vezérel minket, nyitottnak lenni és új embereket megismerni. Természetesen nekem is a motivációim között volt ez, így amikor hallottam a Finnish Friend programról még az orientációs héten, nem sokat gondolkodtam, hogy jelentkezzem-e. A program lényege, hogy jelentkeznek cserediákok, valamint itt élő finnek kortól és élethelyzettől függetlenül. A finnek között vannak diákok, egész családok, idősek, nők és férfiak, mindenki. A közös bennük, hogy szeretnének új emberekkel találkozni, új kultúrákat megismerni. Nekünk, cserediákoknak pe...

ENG ⇓ Nem gondoltam, hogy ez a bejegyzés valaha megszületik. Most mégis ülök az egyetemen, és a könnyeimmel küszködve írom, mert akkor talán könnyebb lesz. Évek óta készülök erre az időszakra az életemben, közel egy éve azt is tudtam, mikor fog eljönni, tudatosan készítettem magam arra, hogy távol leszek az otthonomtól, az életemtől, amit imádok. Mert tényleg szeretem az otthoni életemet, minden nehézségével együtt. A nehéz középiskolás évek után eljött az az időszak az életemben, amikor megtanultam boldognak lenni, amikor olyan barátokra leltem, akik nem tűnnek el, amikor a kamaszévek után ismét láttam, hogy milyen csodás emberek a szüleim, amikor megtanultam, mennyire fontos értékelni, amit értem tesznek. Megtaláltam a helyemet a cukrászdában, majd az egyetemen, majd a FRANKO-ban is. Voltak nehéz időszakok, mikor menekültem volna. A tavalyi őszi félév után nagyon szerettem volna otthagyni mindent, de késő volt, akkor már nem tudtam Erasmusra menni. Majd márciusban leadta...

ENG ⇓ Túl vagyok a második egyetemi hetemen is. Nem voltak könnyű napok, egyelőre nagyon szokatlan ez a tanrend. Rögtön hétfőn elő kellett adni a múlt heti beadandónkat, otthon nem izgulok egy előadás előtt, már megszoktam, sokszor adtam elő idegeneknek is, de itt más volt. Úgy gondolom, hogy jól tudok angolul, de itt, Finnországban ez kicsit mást jelent, hiszen a finnek tényleg jól beszélnek angolul, illetve akik itt vannak Erasmuson ők is. Ahhoz képest, hogy milyen otthon a nyelvoktatás, ahhoz képest, hogy hányszor kaptam meg a tanáraimtól, hogy nem tudok angolul, csak azért mert rossz igeidőben mondtam valamit, ahhoz képest tényleg jól tudok angolul. Én a szerencsések közé tartozom, akik megtalálták magunkban a kellő önbizalmat, hogy megszólaljanak, így szerencsére azt is megláttam, hogy előbb beszélni kell tudni, utána pedig egyre jobban és helyesebben megy majd. Sajnos ezt itthon fordítva próbálják. Bár nem tudom itt kint, hogyan tanulnak meg az emberek angolul, de ezt is jól...

ENG ⇓ Magyarok, mindenhol csak a magyarok.  Pontosan 3 hete azzal a gondolattal indultam el otthonról, hogy most négy hónapra elfelejtem a magyar nyelvet, csupán írásban használom majd, illetve ha a szüleimmel beszélek. Majd ez már az első nap megdőlt, amikor kiderült, hogy van még egy magyar erasmusos, illetve egy szlovákikai magyar. Múlt héten pedig kiderült, hogy van még egy magyar a kurzusunkon, aki az egész képzését itt végzi, ő pedig ismert még több magyart. Így hamar heten lettünk, akik itt tanulnak most hosszabb-rövidebb ideig.  Meg is beszéltük, hogy elmegyünk kávézni egyet, így ma délután beültünk a legjobbnak ítélt kávézóba. Ugyan végül csak négyen voltunk, de nagyon jó volt. Hihehetetlenül furcsa volt ennyit magyarul beszélni, órákig nem kellett másik nyelvre váltani, nagy szabadságot ad, ha az ember saját anyanyelvén fejezheti ki a véleményét. Iszonyat nehéz, hogy egész nap angolul kell gondolkozni, olyan feladatokat megoldani, melyekhez hasonlót sem c...

ENG ⇓ Az előző bejegyzésben említett magyar édesség a kürtőskalács volt. Na sikerült kitalálni? Múlt héten Rovaniemi Week volt, aminek része volt a négy napig tartó nemzetközi piac, ahol a világ 30 országa vett részt a saját ételeivel, italaival. Az országok között volt Magyarország is, kürtőskalácsot és lángost lehetett kapni a standjuknál. Nekem a kürtőskalács az egyik kedvenc magyar édességem, egy barátom pedig pont mesélte, hogy kürtőskalácsot evett otthon, mondtam neki, hogy ne kínozzon, mert én hónapokig nem ehetek. Ezek után csütörtökön meg tudtam, hogy a nemzetközi piacon árulnak.  Így szombaton úgy jártam körbe a piacot, mint egy kisgyerek és kerestem a magyar standot. Amikor pedig megtaláltam és kértem egy fahéjas (mert az a legjobb) kürtőskalácsot, olyan voltam, mint egy hat éves kisgyerek, aki megkapta karácsonyra a hőn áhított játékot. Még az eladó is furán nézett rám. 😂 Olyan boldogan majszoltam, teljesen átadtam magam az élvezetnek. Bár nem egy Vitéz kü...

ENG ⇓ Ezt mondtam otthon mindig, mikor kérdezték, hogy félek-e a külföldi tanulástól. Féltem. Talán még most is félek. Túl vagyok két egyetemi napon, szerencsére nem sírva jöttem ki a kapun egyik nap sem. Korábban aggódtam, hogy milyen lesz, hogy angolul hallgatom az órákat, hogy nem lesz kitől kérdeznem az anyanyelvemen. Bár eddig csupán egy tanárral találkoztam, az ő angolja szerencsére érthető. Sajnos a szakmai szókincsem azonban nem túl nagy, így biztosan lesznek nehézségeim a félév elején, de ezért is döntöttem a külföldi tanulás mellett, hogy ne csak papíron legyen szakmai szókincsem, hiszen azzal a diplomát ugyan megkapom, de nem megyek sokra később. Nagyon nagy szerencsém van, ugyanis találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 éve itt él, most másodéves, és együtt vannak az óráink, így ő tud segíteni, ha mégis elvesznék. Arról már írtam mennyire más itt a rendszer, most már tudom pontosabban, hogy ez mit is jelent. Nem 1.5 órás előadások vannak, hanem általában 3 órásak. Soks...