Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Régóta érett ez a bejegyzés. Két oka is van, hogy most meg is írom. Az egyik, hogy a legújabb kutatásokból kiderült, hogy Finnország a világ legboldogabb országa, a másik pedig, hogy ma van a szülinapom. A mai napig, ha valaki megtudja, hogy Finnországban voltam Erasmuson, az az első kérdése, hogy miért éppen Finnország. Hát ezért. Ugyan, ha elmész, nem boldogságot fogsz látni. Az emberek nem mosolyognak, általában zárkózottak és nagy személyes térre van szükségük (legalább is északon mindenképp). Mégis most azt mondják, ez a legboldogabb ország. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet ez, mert a finnek magukra sem gondolnak túl boldog népként. Mégis, ha számtani mutatókat nézünk, el tudom hinni, hogy ilyen eredmény született. A mentalitásuk, az élethez, és főként a természethez való hozzáállásuk elképesztő. Nem fognak rád mosolyogni, nyitni sem feltétlen, de ha leküzdöd magadban a gátat, és te nyitsz feléjük, hálásak lesznek. Ha pedig megismersz egy finnt, az életed is me...

ENG ⇓ Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban t...

ENG⇓ Bár mindig erasmusról írok, valójában Erasmus részről zéró grant szerződéssel vagyok itt, ami azt jelenti, hogy az Erasmus+ programtól nem kapok ösztöndíjat. Helyette egy magasabb és kicsit másfajta ösztöndíjat kapok a Campus Mundi támogatás keretében. Maga az ösztöndíj hasonló az Erasmus+ ösztöndíjhoz, a legnagyobb különbség az ösztöndíj összegében van. A magasabb támogatás magasabb elvárást is jelent azonban. Szigorúbb az egész pályázati eljárás, valamint a szükséges dokumentumok leadása is. A pályázat alapfeltétele a minimum négyes áltag a megelőző félévben, ezen felül minél jobb az átlag az országos átlaghoz képest annál magasabb pontot lehet kapni. Írni kell egy erős motivációs levelet is, ez éri ugyanis a legtöbb pontot. Ezen kívül mindenféle szakmai, közéletei tevékenység pontot ér, mint a HÖK-ben való részvétel, Erasmusos diákok segítése, ESN-ben való közreműködés stb. További alapkövetelmény a középfokú nyelvvizsga, a felsőfokért ismét plusz pont jár. Plusz ...

ENG ⇓ Az előző posztban olvashattatok a szentpétervári napjaimról. Az a poszt inkább élménybeszámoló volt, ez pedig inkább az érzésekről, a benyomásokról szól majd. Azt hiszem a magyarok többsége nincs oda Oroszországért, és soha nem is lesz. A történelmünk Oroszországgal megnehezíti az ország szeretetét, számomra legalábbis mindenképpen. Persze abban a pillanatban, hogy az ember erasmusra adja a fejét, hirtelen mindent látni akar és nem akar kihagyni semmilyen lehetőséget. Így én is adtam egy esélyt. Izgatottan vártam az utat, bár az utazás azt jelentette, hogy már félúton tart az erasmusom. Ugyan csak 3 napot töltöttem Oroszországban, és ugyanennyit utaztam, hogy ott lehessek, számomra pont elég volt ez a 3 nap. Továbbra sem szerettem bele az országba, vagy inkább a városba, hiszen Szentpétervár egy nagyon kicsi szelete az országnak. Már az útlevél ellenőrzésnél más volt a környezet. Az egy dolog, hogy sokáig tartott, de úgy néztek mindenkire, mintha körözött...

ENG ⇓ Egyre nehezebb íródnak ezek a posztok. Úgy érzem, mindig ugyanarról szólnak, ugyanazt mondom mindig, és arra jutok, hogy már unhatjátok. Ez a mai sem lesz más. Ez is a boldogságról fog szólni. Arról a boldogságról, amire nem tudsz felkészülni, amiről álmodni sem mertél soha, ami a semmiből jön és nem érdekli, hogy készen állsz-e rá. Hosszú hét volt a múlt hét, hét közben beadandókat írtam folyamatosan, a szeptemberben elkezdődött tárgyaim lassan a végükhöz érnek, így a végső beadandók ideje is elérkezett. Mivel holnap elutazom Szentpétárvárra, így be kellett fejeznem őket múlt héten. Ezen kívül végre otthonra is megírtam egy beadandót, szerencsére az itteni anyagot tudtam hozzá használni, így valamivel könnyebb dolgom volt. Egész héten alig aludtam, hogy be tudjam fejezni őket, és a hétvégém szabad lehessen, amit így Tommival tölthettem. Bármilyen nyálas is tényleg tökéletes hétvége volt. Bár továbbra sem tud tervezni, valahogy mégis sikerül levennie a lábamról mindi...

ENG ⇓ Azt hiszem ideje volt ennek a bejegyzésnek. Néhány napja már gondolkozom, vajon leírjam-e ezeket a sorokat. Igyekszem őszintén írni mindenről, ami itt történik, mindenről, ami megváltoztat, így végül úgy döntöttem, ideje megosztani veletek valamit.  Találkoztam valakivel. Vagyis nyilván sok mindenkivel, de van valaki, aki más. Sajnos nem mondhatnám, hogy nagyon romantikus találkozás lett volna. Egy buliban ismertem meg, egy barátja a lakótársammal beszélgetett, akkor jött oda, aztán elkezdtünk táncolni. Szóval semmi különleges, vagy romantikus.  Egy finn srác, aki mi mást tanulna, mint infót. Még nincs elég infós ember az életemben, szóval pont jó. 😅 Igazság szerint akkor, az első buliban nem gondoltam, hogy valaha látom még, nem is keresett. Majd egy héttel később voltam elég bátor, és én írtam neki. Gondoltam, egyszer vagyok Erasmuson (valószínűleg), így kockáztattam. Találkoztunk is aznap, amit azóta sem bánok. Nagyon jó döntés volt keresni őt. Azóta tal...

ENG ⇓ Ezt válaszolják legtöbben, mikor megkérdezik tőlük, hogy miért mennek Erasmusra. Persze ezernyi más válasza is van mindenkinek, de talán ez a legnagyobb motiváció. Úgy mondjuk ezt, mintha otthon nem találkozhatnánk új emberekkel. De az más, otthon nem érzi azt az ember, hogy ki kell mozdulnia a komfort zónából, hiszen nincs is erre rákényszerítve. Azonban amint kilépünk az addig megszokott életünkből, ez megváltozik, attól a pillanattól már ez vezérel minket, nyitottnak lenni és új embereket megismerni. Természetesen nekem is a motivációim között volt ez, így amikor hallottam a Finnish Friend programról még az orientációs héten, nem sokat gondolkodtam, hogy jelentkezzem-e. A program lényege, hogy jelentkeznek cserediákok, valamint itt élő finnek kortól és élethelyzettől függetlenül. A finnek között vannak diákok, egész családok, idősek, nők és férfiak, mindenki. A közös bennük, hogy szeretnének új emberekkel találkozni, új kultúrákat megismerni. Nekünk, cserediákoknak pe...

ENG ⇓ Nem gondoltam, hogy ez a bejegyzés valaha megszületik. Most mégis ülök az egyetemen, és a könnyeimmel küszködve írom, mert akkor talán könnyebb lesz. Évek óta készülök erre az időszakra az életemben, közel egy éve azt is tudtam, mikor fog eljönni, tudatosan készítettem magam arra, hogy távol leszek az otthonomtól, az életemtől, amit imádok. Mert tényleg szeretem az otthoni életemet, minden nehézségével együtt. A nehéz középiskolás évek után eljött az az időszak az életemben, amikor megtanultam boldognak lenni, amikor olyan barátokra leltem, akik nem tűnnek el, amikor a kamaszévek után ismét láttam, hogy milyen csodás emberek a szüleim, amikor megtanultam, mennyire fontos értékelni, amit értem tesznek. Megtaláltam a helyemet a cukrászdában, majd az egyetemen, majd a FRANKO-ban is. Voltak nehéz időszakok, mikor menekültem volna. A tavalyi őszi félév után nagyon szerettem volna otthagyni mindent, de késő volt, akkor már nem tudtam Erasmusra menni. Majd márciusban leadta...