Bejegyzések

Egy év az életemben / A year in my life

Egy év. 365 nap. Ennyi telt el azóta, hogy életemben először egyedül ültem repülőre. Egy év telt el azóta, hogy megkezdődött az az utazás, amely végül örökre megváltoztatta az életem. Pontosan egy éve kezdődött az én erasmusom, vagy ahogyan sokszor emlegettem itt, a tündérmesém.
Életem legjobb, legcsodálatosabb, legnehezebb, de főleg legmeghatározóbb éve volt. Sose gondoltam, hogy ennyi minden történhet csupán 365 nap alatt, azt hittem ehhez évek, évtizedek kellenek. De megtörténtek. Annyi mindent éltem át ebben az időszakban, hogy hetekig sorolhatnám. Nem csupán az erasmus alatt, de utána is. Azt végig követhettétek mi történt a Finnországban töltött négy hónap alatt. Hogyan találtam barátokat, szerelmet és hogyan találtam meg önmagamat 3000 km-re az életemtől.
Arról kevesebben tudtok, hogy mi történt azóta. Hát engem is elért az úgynevezett erasmus utáni depresszió. A megérkezés utáni örömet követően a hétköznapok már nem tűntek ugyanolyannak. Hiányzott a nyugalom, a természet, a csen…

A világ legboldogabb országa / The happiest country

ENG ⇓
Régóta érett ez a bejegyzés. Két oka is van, hogy most meg is írom. Az egyik, hogy a legújabb kutatásokból kiderült, hogy Finnország a világ legboldogabb országa, a másik pedig, hogy ma van a szülinapom.
A mai napig, ha valaki megtudja, hogy Finnországban voltam Erasmuson, az az első kérdése, hogy miért éppen Finnország. Hát ezért. Ugyan, ha elmész, nem boldogságot fogsz látni. Az emberek nem mosolyognak, általában zárkózottak és nagy személyes térre van szükségük (legalább is északon mindenképp). Mégis most azt mondják, ez a legboldogabb ország. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet ez, mert a finnek magukra sem gondolnak túl boldog népként. Mégis, ha számtani mutatókat nézünk, el tudom hinni, hogy ilyen eredmény született. A mentalitásuk, az élethez, és főként a természethez való hozzáállásuk elképesztő. Nem fognak rád mosolyogni, nyitni sem feltétlen, de ha leküzdöd magadban a gátat, és te nyitsz feléjük, hálásak lesznek. Ha pedig megismersz egy finnt, az életed is megváltoz…

Újra itthon / Home again

ENG ⇓
Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban tapa…

Az utolsó kaland / The last adventure

Kép
ENG 
Na hát megkésve bár, de csak elkészül a beszámoló az utolsó napokról. Az utolsó posztban éppen Tallinnba tartottam. Mikor megérkeztem körülbelül két percig esett a hó, amire nayg szükségem volt, hiszen nem voltam a topon éppen lelkileg. Na itt követtem el azt a nagy hibát, aminek a hatását az egész hátralévő utazás alatt éreztem. Gondoltam 15 percet tudok sétálni a bőröndömmel a hostelig, nem kell tömegközlekedés. Na igen, csak épp azzal nem számoltam, hogy mindenhol macskakövek lesznek, ahol a bőröndcipelés nem a legnagyobb móka, így mire a hostelbe értem, a hátamnak már vége is volt.
Na de nem volt megállás, a hostelben találkoztam egy magyar takarító lánnyal, aki adott egy térképet, meg néhány tanácsot, így indultam is felfedezni Tallinnt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy egy papír alapú térképpel sikerült eligazodnom, szerintem ez volt az első alkalom. Mivel nem volt sok időm, eléggé rohanós volt a tempó, próbáltam mindent megnézni. Így, hogy karácsony előtt jártam ott, vo…

118 nap / 118 days

ENG ⇓
Ennyi időt töltöttem az álmomban. Pontosan 118 nappal ezelőtt közel 14 óra utazás után megérkeztem álmaim helyszínére. Most, 118 nappal később és két ország között elhagytam ezt az álmot és a valóságba tartok. Két ország között vagyok és két élet között. Az egyikben teljesült minden álmom, a másik a valódi életem.
Számomra határozottan az Erasmus vége volt a legnehezebb. Próbáltam nem sírni, ne egy kisbabaként emlékezzen rám Tommi, de a könnyeim csak folytak. Bár alig várom, hogy otthon legyek és megöleljem anyáékat, tegnap nem tudtam erre gondolni. Csak arra, hogy hirtelen kiszakadok az új életemből, hogy hirtelen nem lesz mellettem Tommi minden nap. 
Bár a bőröndöm is elég nehéz, a szívem talán még nehezebb. Annyi szeretettel és emlékkel van tele, amit nem gondoltam 118 nappal ezelőtt. 118 napon keresztül minden nap mosolyogtam, szerintem legalább 100 napon megállás nélkül. Azt hiszem ilyen szempontból nem voltam finn, mosolyogtam az utcán, mosolyogtam az emberekre, mosolyogt…

Később találkozunk / See you later

Kép
ENG ⇓ Csütörtök van. Négy nap múlva vége az Erasmusnak. Érzelmes napok állnak mögöttem, és valószínűleg még érzelmesebbek előttem. 

Szinte mindenkitől elköszöntem már. Péntek este buliztunk egy utolsót a lányokat, szombaton ők már haza is mentek. Bár megbeszéltük, hogy ez valóban nem búcsú, csak egy találkozunk később, nem volt könnyű. Hiszen ők voltak a minden napi életem részei az elmúlt négy hónapban, ők voltak az Erasmus családom. Annyi mindent éltünk át együtt, és ami a legfontosabb, hogy emiatt megértettük egymást. Nehéz elmagyarázni mit érez az ember az Erasmus végén, de egy másik erasmusosnak nem kell elmagyarázni, ő ugyanazt érzi. Ugyanúgy fáj a szíve, hogy vége, ugyanakkor ugyanúgy vágyik már haza a családjához. Amikor erről beszéltünk a lányokkal mind ugyanazt éreztük. Ugyanolyan csodákat éltünk át az elmúlt hónapokban, ugyanúgy szerettük ezt az életet és ugyanúgy nem tudtuk elképzelni, hogy visszatérjünk a régi életünkbe, mert annyit fejlődtünk azóta.
Úgy alakult, hogy egy…

Történetek / Stories

ENG ⇓
Egyre nehezebb írni. Nem azért, mert nincs miről vagy mert elmúlt volna a lelkesedés. Egyszerűen egyre nehezebb szavakba önteni, milyen itt lenni, milyen minden reggel azzal a tudattal ébredni, hogy ez nem álom. Egyre nehezebb leírni, hogy milyen boldoggá tesz ez az élet, hogy milyen érzés mindezt hamarosan itt hagyni.
Rengeteg érzés kavarog bennem napról napra, hol elvonulnék egy sarokba sírni, hol pedig csak mosolyognék megállás nélkül. Az előző posztom elég szomorúra sikerült, valóban múlt héten utolért a valóság. Múlt héten fogtam fel, hogy ennek hamarosan vége, hogy vár rám a régi életem. Ez nem is igazán pontos megfogalmazás. Hiszen az életem már soha sem lesz a régi, ez Erasmussal rengeteg minden megváltozik az életben. Bár te ugyanaz az ember maradsz, az életed nem. Hirtelen már nem számít az a sok apróság, ami régen számított. Az Erasmusom legfontosabb tanulsága az volt, hogy mennyi mindent csináltam itt, mert tudtam, hogy hamarosan vége lesz, tudtam, hogy nincs időm. …