Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban t...

ENG  Na hát megkésve bár, de csak elkészül a beszámoló az utolsó napokról. Az utolsó posztban éppen Tallinnba tartottam. Mikor megérkeztem körülbelül két percig esett a hó, amire nayg szükségem volt, hiszen nem voltam a topon éppen lelkileg. Na itt követtem el azt a nagy hibát, aminek a hatását az egész hátralévő utazás alatt éreztem. Gondoltam 15 percet tudok sétálni a bőröndömmel a hostelig, nem kell tömegközlekedés. Na igen, csak épp azzal nem számoltam, hogy mindenhol macskakövek lesznek, ahol a bőröndcipelés nem a legnagyobb móka, így mire a hostelbe értem, a hátamnak már vége is volt. Na de nem volt megállás, a hostelben találkoztam egy magyar takarító lánnyal, aki adott egy térképet, meg néhány tanácsot, így indultam is felfedezni Tallinnt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy egy papír alapú térképpel sikerült eligazodnom, szerintem ez volt az első alkalom. Mivel nem volt sok időm, eléggé rohanós volt a tempó, próbáltam mindent megnézni. Így, hogy karácsony előtt jár...

ENG ⇓ Ennyi időt töltöttem az álmomban. Pontosan 118 nappal ezelőtt közel 14 óra utazás után megérkeztem álmaim helyszínére. Most, 118 nappal később és két ország között elhagytam ezt az álmot és a valóságba tartok. Két ország között vagyok és két élet között. Az egyikben teljesült minden álmom, a másik a valódi életem. Számomra határozottan az Erasmus vége volt a legnehezebb. Próbáltam nem sírni, ne egy kisbabaként emlékezzen rám Tommi, de a könnyeim csak folytak. Bár alig várom, hogy otthon legyek és megöleljem anyáékat, tegnap nem tudtam erre gondolni. Csak arra, hogy hirtelen kiszakadok az új életemből, hogy hirtelen nem lesz mellettem Tommi minden nap.  Bár a bőröndöm is elég nehéz, a szívem talán még nehezebb. Annyi szeretettel és emlékkel van tele, amit nem gondoltam 118 nappal ezelőtt. 118 napon keresztül minden nap mosolyogtam, szerintem legalább 100 napon megállás nélkül. Azt hiszem ilyen szempontból nem voltam finn, mosolyogtam az utcán, mosolyogtam az ember...

ENG ⇓ Sí nap / Skiing day   Csütörtök van. Négy nap múlva vége az Erasmusnak. Érzelmes napok állnak mögöttem, és valószínűleg még érzelmesebbek előttem.  Szinte mindenkitől elköszöntem már. Péntek este buliztunk egy utolsót a lányokat, szombaton ők már haza is mentek. Bár megbeszéltük, hogy ez valóban nem búcsú, csak egy találkozunk később, nem volt könnyű. Hiszen ők voltak a minden napi életem részei az elmúlt négy hónapban, ők voltak az Erasmus családom. Annyi mindent éltünk át együtt, és ami a legfontosabb, hogy emiatt megértettük egymást. Nehéz elmagyarázni mit érez az ember az Erasmus végén, de egy másik erasmusosnak nem kell elmagyarázni, ő ugyanazt érzi. Ugyanúgy fáj a szíve, hogy vége, ugyanakkor ugyanúgy vágyik már haza a családjához. Amikor erről beszéltünk a lányokkal mind ugyanazt éreztük. Ugyanolyan csodákat éltünk át az elmúlt hónapokban, ugyanúgy szerettük ezt az életet és ugyanúgy nem tudtuk elképzelni, hogy visszatérjünk a régi életünkbe, mert annyit...

ENG ⇓ Egyre nehezebb írni. Nem azért, mert nincs miről vagy mert elmúlt volna a lelkesedés. Egyszerűen egyre nehezebb szavakba önteni, milyen itt lenni, milyen minden reggel azzal a tudattal ébredni, hogy ez nem álom. Egyre nehezebb leírni, hogy milyen boldoggá tesz ez az élet, hogy milyen érzés mindezt hamarosan itt hagyni. Rengeteg érzés kavarog bennem napról napra, hol elvonulnék egy sarokba sírni, hol pedig csak mosolyognék megállás nélkül. Az előző posztom elég szomorúra sikerült, valóban múlt héten utolért a valóság. Múlt héten fogtam fel, hogy ennek hamarosan vége, hogy vár rám a régi életem. Ez nem is igazán pontos megfogalmazás. Hiszen az életem már soha sem lesz a régi, ez Erasmussal rengeteg minden megváltozik az életben. Bár te ugyanaz az ember maradsz, az életed nem. Hirtelen már nem számít az a sok apróság, ami régen számított. Az Erasmusom legfontosabb tanulsága az volt, hogy mennyi mindent csináltam itt, mert tudtam, hogy hamarosan vége lesz, tudtam, hogy nincs...

ENG ⇓ (Előre szeretném leszögezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani a következő sorokkal, egyszerűen csak nem tudom tovább magamban tartani, mert ez is az Erasmussal jár.) Kérdezte egy itteni barátom múlt héten. Hogyne örülnék, soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Kereken 100 napja vagyok itt, el sem hiszem, hogy ennyi idő alatt mennyit fordult velem a világ. Úgy érzem, mintha kb. két hete érkeztem volna, mégis annyi minden történt, ami miatt éveknek tűnik. Mégis életem legnehezebb időszaka előtt állok. Hogyan lehetsz felhőtlenül boldog, amikor a szíved két helyen van, de te csak egy helyen lehetsz? Hogyan választasz a szerelmed és a családod között? Hogyan választasz két ország között, amit ugyannyira szeretsz? Hogyan térsz vissza a régi életedbe, amikor megláttad, milyen lehetne az új? Három hét múlva ilyenkor már úton leszek haza, így hamar ki kell találnom ezekre a kérdésekre a válaszokat. Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet újra otthon. Fura módon ...

Csak egy átlagos reggel / Average morning ENG ⇓ Tudom, hogy régen volt az utolsó poszt. A határidők kezdenek a fejemre nőni, így a múlt hét nagyjából beadandó írással telt. Persze azért egy kis utazás belefért. 😁 Bár péntekre lebetegedtem, túl sokat fizettem azért, hogy kihagyjam a Levi utazást. Levi tulajdonképpen egy síparadicsom Rovaniemitől még körülbelül 160 km-re északra. Tehát végre nem kellett 12 órát a buszon töltenünk. A szállásunk egy gyönyörű 10 fős cottageban volt kandallóval, szaunával (oké, nyilván, mivel Finnországban vagyunk), felszerelt konyhával. A péntek estét és a szombat nagy részét alvással töltöttem, hogy jobban legyek. Szombat este viszont már snowshoeing foglalásom volt. Nem mondom, hogy nagyon jól esett, de azért jó volt. Több, mint egy méteres hó volt, így nem volt könnyű dolgunk, de egész jól ment szerintem. Sajnos nagy köd volt, így nem volt esélyünk látni az északi fényt. Snowhoeing közben / During snowshoeing Vasárnap reggel N...

ENG ⇓ Bár csak kedd éjszaka óta vagyok ismét Rovaniemiben, elég sok minden történt a héten, szóval ez most ilyen összefoglaló poszt lesz, nem akartam mindenről külön írni.  Csütörtökön találkoztam a Finnish Friendekkel végre. Átjöttek hozzám, mézeskalácsot sütöttünk, Glögit ittunk, karácsonyi zenét hallgattunk és beszélgettünk a karácsonyi hagyományainkról, meg persze sok minden másról is. Bár a finn lányok azt mondták vegyem meg a kész tésztát boltban, én nem akartam, ki akartam próbálni, hogyan kell finn mézeskalácsot csinálni. Mivel a hajón kóstoltam a Glögivel, tudtam, hogy egy kicsit más. Nem olyan fűszeres, mint az otthoni és keményebb is, olyan, mint a keksz. Szerencsére találtam (oké, Tommi találta) egy receptet, ahol a tésztát nem kellett sokáig pihentetni. Az elkészítési mód is elég különböző, otthon csak összedobunk mindent és összegyúrjuk a tésztát. Itt a vajat meg kellett olvasztani, aztán várni, hogy visszahűljön (milyen logikus, ugye? 😂), utána pedi...