Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Ezt válaszolják legtöbben, mikor megkérdezik tőlük, hogy miért mennek Erasmusra. Persze ezernyi más válasza is van mindenkinek, de talán ez a legnagyobb motiváció. Úgy mondjuk ezt, mintha otthon nem találkozhatnánk új emberekkel. De az más, otthon nem érzi azt az ember, hogy ki kell mozdulnia a komfort zónából, hiszen nincs is erre rákényszerítve. Azonban amint kilépünk az addig megszokott életünkből, ez megváltozik, attól a pillanattól már ez vezérel minket, nyitottnak lenni és új embereket megismerni. Természetesen nekem is a motivációim között volt ez, így amikor hallottam a Finnish Friend programról még az orientációs héten, nem sokat gondolkodtam, hogy jelentkezzem-e. A program lényege, hogy jelentkeznek cserediákok, valamint itt élő finnek kortól és élethelyzettől függetlenül. A finnek között vannak diákok, egész családok, idősek, nők és férfiak, mindenki. A közös bennük, hogy szeretnének új emberekkel találkozni, új kultúrákat megismerni. Nekünk, cserediákoknak pe

ENG ⇓ Nem gondoltam, hogy ez a bejegyzés valaha megszületik. Most mégis ülök az egyetemen, és a könnyeimmel küszködve írom, mert akkor talán könnyebb lesz. Évek óta készülök erre az időszakra az életemben, közel egy éve azt is tudtam, mikor fog eljönni, tudatosan készítettem magam arra, hogy távol leszek az otthonomtól, az életemtől, amit imádok. Mert tényleg szeretem az otthoni életemet, minden nehézségével együtt. A nehéz középiskolás évek után eljött az az időszak az életemben, amikor megtanultam boldognak lenni, amikor olyan barátokra leltem, akik nem tűnnek el, amikor a kamaszévek után ismét láttam, hogy milyen csodás emberek a szüleim, amikor megtanultam, mennyire fontos értékelni, amit értem tesznek. Megtaláltam a helyemet a cukrászdában, majd az egyetemen, majd a FRANKO-ban is. Voltak nehéz időszakok, mikor menekültem volna. A tavalyi őszi félév után nagyon szerettem volna otthagyni mindent, de késő volt, akkor már nem tudtam Erasmusra menni. Majd márciusban leadta

ENG ⇓ Erasmus csapat / Team Exchange Kuksajaiset. Bár még mindig nem tudom mit jelent, végre le tudom írni, és ki tudom mondani szóval haladok.  A lényege, hogy minden ősszel rendeznek egy versenyt az elsőéveseknek az egyetemen. Egyik pontról a másikra kell menni a folyó körül, és feladatokat teljesíteni. Az elsőévesek közé minden évben odakeverednek a cserediákok, hiszen végülis nekünk is ez az első (és valószínűleg utolsó) évünk itt. A verseny része a jelmez is. Minden évben más a téma, idén Suomi 100 (Finnország 100) volt, ugyanis idén lesz 100 éves Finnország függetlensége. A tutorok segítségével megtudtuk, hogy 1952-ben Finnországban volt az olimpia, így olimpiai csapatnak öltöztünk. Mindenki ráfestette egy fehér pólóra a saját nemzetének zászlaját és az olimpiai logót. Hátra pedig ráírtuk, hogy Kuksajaiset 2017, egy nagy 100-ast, illetve a nevünket. Ha jól számoltam 9 ellenőrző pont volt. Alapvetően 3 dologra lehetett pontot kapni, a csapatszellemre, az ad

ENG ⇓ Tegnap volt pontosan egy hónapja, hogy megérkeztem, és elkezdődött az én tündérmesém. Mert hogy ez egy tündérmese, természetesen a mesékből sokszor kihagyott hullámvölgyekkel, de attól még az én mesém. Az én mesém egy ezer éves álomról, ami a ti szemetek előtt is válik valósággá napról napra. Az elmúlt egy hónapban rengeteget fejlődtem, tanultam, nem is annyira sulis dolgokat, sokkal inkább magamról, a környezetemről, az életemről. 31 nap, 31 pont arról, mi is változott meg bennem azóta: Nyitottabb lettem. Magabiztosabb lettem. Elhiszem, hogy ez tényleg megtörténik. Megtanultam második esélyt adni az embereknek. Megtanultam nem ragaszkodni, elengedni. Rájöttem, hogy lehetek igazán önmagam, a környezetem el fogja fogadni. Minden nap hálát adok az életnek az apró dolgokért is. Rájöttem, hogy egyedül lenni nem ijesztő, néha szükségem van rá. Kezdem megtanulni, hogy ne hagyjak mindent az utolsó pillanatra. Spontánabb lettem. Minden nap mosolyt csal az arcomra az i

ENG ⇓ Vártam a keddet, mert csak egy rövid óránk volt, utána pedig az egész délután sportolásról szólhatott, ugyanis sport délután volt. 2 euróért vehettünk egy SportAppro kártyát, és azzal rengeteg helyre mehettünk sportolni kedd délután. A legtöbb helyen nem kellett pluszban fizetni, de volt egy pár hely, ahol 1-1 eurót még fizetni kellett. Sajnos egy délután kevés volt mindent kipróbálni, amit szerettem volna, illetve tudtam, hogy nem vagyok edzésben, szóval kinéztem magamnak 3 helyet. Az első egy sima edzőterem volt nem messze a lakástól, itt fizetni kellett egy eurót még pluszban. Bár a recepción elmondták, hogy találom meg az edzőtermet az épületben, természetesen mégis sikerült eltévednem. Szóval körülbelül 10 perc keresgélés után megtaláltam az edzőtermet. Elég fura volt, ugyanis igazából egy nagy csarnok volt, tele különböző sportokra alkalmas termekkel. Az edzőterem is egy külön részen volt, nem volt nagy, de igazán nem is akartam sok mindent csinálni csak futni. Egy

ENG ⇓ Vasárnap délután van, múlt hét csütörtök óta nem láttunk Napot. Mostanra az már egy kicsit lehangoló. Mint említettem szerdán végeztem az egyetemen, így csütörtökön már elkezdődött a hétvége. Remélem ezt most olvassák brazil barátaim, akik előző félévben mindig az orrom alá dörgölték, hogy nekik már szerdától hétvége van. Most fordult a kocka barátaim 😆 Sajnos azonban ilyen időben az embernek nincs kedve máshoz, mint egész nap az ágyban feküdni a meleg takaró alatt. Így a csütörtöki napom annyiből állt, hogy elmentem boltba, valamint csináltam ebédet, ja igen és mosni is voltam. A nap többi részét ágyban töltöttem, készülve lelkileg arra, hogy takarítani kéne. Este viszont legalább beszéltem anyával és persze Bogyóval is.  A péntek még kevesebb teljesítménnyel telt, de továbbra is készítettem magam a takarításra. Beszéltünk róla az IB-sokkal (azok, akikkel egy kurzuson vagyunk), hogy este elmegyünk inni egyet. Aztán ahogy az lenni szokott, senki nem tudott semmit, í

ENG ⇓ Túl vagyok a második egyetemi hetemen is. Nem voltak könnyű napok, egyelőre nagyon szokatlan ez a tanrend. Rögtön hétfőn elő kellett adni a múlt heti beadandónkat, otthon nem izgulok egy előadás előtt, már megszoktam, sokszor adtam elő idegeneknek is, de itt más volt. Úgy gondolom, hogy jól tudok angolul, de itt, Finnországban ez kicsit mást jelent, hiszen a finnek tényleg jól beszélnek angolul, illetve akik itt vannak Erasmuson ők is. Ahhoz képest, hogy milyen otthon a nyelvoktatás, ahhoz képest, hogy hányszor kaptam meg a tanáraimtól, hogy nem tudok angolul, csak azért mert rossz igeidőben mondtam valamit, ahhoz képest tényleg jól tudok angolul. Én a szerencsések közé tartozom, akik megtalálták magunkban a kellő önbizalmat, hogy megszólaljanak, így szerencsére azt is megláttam, hogy előbb beszélni kell tudni, utána pedig egyre jobban és helyesebben megy majd. Sajnos ezt itthon fordítva próbálják. Bár nem tudom itt kint, hogyan tanulnak meg az emberek angolul, de ezt is jól

ENG ⇓ Magyarok, mindenhol csak a magyarok.  Pontosan 3 hete azzal a gondolattal indultam el otthonról, hogy most négy hónapra elfelejtem a magyar nyelvet, csupán írásban használom majd, illetve ha a szüleimmel beszélek. Majd ez már az első nap megdőlt, amikor kiderült, hogy van még egy magyar erasmusos, illetve egy szlovákikai magyar. Múlt héten pedig kiderült, hogy van még egy magyar a kurzusunkon, aki az egész képzését itt végzi, ő pedig ismert még több magyart. Így hamar heten lettünk, akik itt tanulnak most hosszabb-rövidebb ideig.  Meg is beszéltük, hogy elmegyünk kávézni egyet, így ma délután beültünk a legjobbnak ítélt kávézóba. Ugyan végül csak négyen voltunk, de nagyon jó volt. Hihehetetlenül furcsa volt ennyit magyarul beszélni, órákig nem kellett másik nyelvre váltani, nagy szabadságot ad, ha az ember saját anyanyelvén fejezheti ki a véleményét. Iszonyat nehéz, hogy egész nap angolul kell gondolkozni, olyan feladatokat megoldani, melyekhez hasonlót sem csináltam

ENG ⇓ Az előző bejegyzésben említett magyar édesség a kürtőskalács volt. Na sikerült kitalálni? Múlt héten Rovaniemi Week volt, aminek része volt a négy napig tartó nemzetközi piac, ahol a világ 30 országa vett részt a saját ételeivel, italaival. Az országok között volt Magyarország is, kürtőskalácsot és lángost lehetett kapni a standjuknál. Nekem a kürtőskalács az egyik kedvenc magyar édességem, egy barátom pedig pont mesélte, hogy kürtőskalácsot evett otthon, mondtam neki, hogy ne kínozzon, mert én hónapokig nem ehetek. Ezek után csütörtökön meg tudtam, hogy a nemzetközi piacon árulnak.  Így szombaton úgy jártam körbe a piacot, mint egy kisgyerek és kerestem a magyar standot. Amikor pedig megtaláltam és kértem egy fahéjas (mert az a legjobb) kürtőskalácsot, olyan voltam, mint egy hat éves kisgyerek, aki megkapta karácsonyra a hőn áhított játékot. Még az eladó is furán nézett rám. 😂 Olyan boldogan majszoltam, teljesen átadtam magam az élvezetnek. Bár nem egy Vitéz kürtős

ENG ⇓ Ezt mondtam otthon mindig, mikor kérdezték, hogy félek-e a külföldi tanulástól. Féltem. Talán még most is félek. Túl vagyok két egyetemi napon, szerencsére nem sírva jöttem ki a kapun egyik nap sem. Korábban aggódtam, hogy milyen lesz, hogy angolul hallgatom az órákat, hogy nem lesz kitől kérdeznem az anyanyelvemen. Bár eddig csupán egy tanárral találkoztam, az ő angolja szerencsére érthető. Sajnos a szakmai szókincsem azonban nem túl nagy, így biztosan lesznek nehézségeim a félév elején, de ezért is döntöttem a külföldi tanulás mellett, hogy ne csak papíron legyen szakmai szókincsem, hiszen azzal a diplomát ugyan megkapom, de nem megyek sokra később. Nagyon nagy szerencsém van, ugyanis találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 éve itt él, most másodéves, és együtt vannak az óráink, így ő tud segíteni, ha mégis elvesznék. Arról már írtam mennyire más itt a rendszer, most már tudom pontosabban, hogy ez mit is jelent. Nem 1.5 órás előadások vannak, hanem általában 3 órásak. Soks

ENG ⇓ Az előző bejegyzésben már említettem, hogy tegnap újabb álmom vált valóra, találkoztam a Mikulással, az egyetlennel és az igazival. Rovaniemi legnagyobb vonzereje a turisták számára a Mikulás, úgyis hirdeti magát a város, mint a Mikulás hivatalos otthona. Bár még csak szeptember van, szerencsére itt minden nap lehet karácsony, így az ESN Lapland tegnapra szervezte meg a Mikulás falu meglátogatását. A város központból olyan 15 perc lehetett busszal, a busz oda-vissza 7,20 € volt. A Milkuláson kívül a másik vonzerő itt az északi sarkköri határ átlépése, amit szintén itt a Mikulás faluban tehettünk meg, innentől már tényleg a messzi északon van az ember. A faluban rengeteg souvenir shop van, vegyes árakkal, néhány ajándék nagyon drága, de vannak egész elfogadható árak is, a bögrék, hűtőmágnesek hasonló áron voltak, mint a városközpontban. Természetesen minden tele volt karácsonyi dekorációval, rengeteg karácsonyfa díszt lehetett kapni, amit majd mindenképpen vennem kell, ug

ENG ⇓ A szerdai nap aránylag eseménytelenül telt, csupán néhány papírt kellett intéznem, ugyanis még mindig nem sikerült minden szerződésemet aláírni. Itt szeretném megjegyezni mindazoknak, akik Erasmusra készülnek, hogy a szerződéseket írják meg, amint lehet, különösen ha Magyarországról mennek Erasmusra, ugyanis nem jellemző a gyors ügyintézési folyamat. Most éppen szerda óta várok egyetlen aláírásra az egyetememtől, de erről majd később írok posztot, hogy mire figyeljetek nagyon :) Ezenkívül a Finnish social security numbert intéztem szerdán, ami szükséges ahhoz, hogy az országban tartózkodhassunk, illetve hogy adott esetben elássanak minket. Szerencsére ehhez csupán elég volt kitölteni egy papírt, valamint lefénymásolni az útlevelet/személyigazolványt, ha pedig elkészült a szám értesítenek, és a helyi Register Officeban át is vehetjük. Csütörtökön sütöttem rizsfelfújtat, ami nem volt egyszerű robotgép nélkül, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a német lakótársam még