Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Sí nap / Skiing day   Csütörtök van. Négy nap múlva vége az Erasmusnak. Érzelmes napok állnak mögöttem, és valószínűleg még érzelmesebbek előttem.  Szinte mindenkitől elköszöntem már. Péntek este buliztunk egy utolsót a lányokat, szombaton ők már haza is mentek. Bár megbeszéltük, hogy ez valóban nem búcsú, csak egy találkozunk később, nem volt könnyű. Hiszen ők voltak a minden napi életem részei az elmúlt négy hónapban, ők voltak az Erasmus családom. Annyi mindent éltünk át együtt, és ami a legfontosabb, hogy emiatt megértettük egymást. Nehéz elmagyarázni mit érez az ember az Erasmus végén, de egy másik erasmusosnak nem kell elmagyarázni, ő ugyanazt érzi. Ugyanúgy fáj a szíve, hogy vége, ugyanakkor ugyanúgy vágyik már haza a családjához. Amikor erről beszéltünk a lányokkal mind ugyanazt éreztük. Ugyanolyan csodákat éltünk át az elmúlt hónapokban, ugyanúgy szerettük ezt az életet és ugyanúgy nem tudtuk elképzelni, hogy visszatérjünk a régi életünkbe, mert annyit...

ENG ⇓ Tegnap volt pontosan egy hónapja, hogy megérkeztem, és elkezdődött az én tündérmesém. Mert hogy ez egy tündérmese, természetesen a mesékből sokszor kihagyott hullámvölgyekkel, de attól még az én mesém. Az én mesém egy ezer éves álomról, ami a ti szemetek előtt is válik valósággá napról napra. Az elmúlt egy hónapban rengeteget fejlődtem, tanultam, nem is annyira sulis dolgokat, sokkal inkább magamról, a környezetemről, az életemről. 31 nap, 31 pont arról, mi is változott meg bennem azóta: Nyitottabb lettem. Magabiztosabb lettem. Elhiszem, hogy ez tényleg megtörténik. Megtanultam második esélyt adni az embereknek. Megtanultam nem ragaszkodni, elengedni. Rájöttem, hogy lehetek igazán önmagam, a környezetem el fogja fogadni. Minden nap hálát adok az életnek az apró dolgokért is. Rájöttem, hogy egyedül lenni nem ijesztő, néha szükségem van rá. Kezdem megtanulni, hogy ne hagyjak mindent az utolsó pillanatra. Spontánabb lettem. Minden nap mosolyt csal az arcomra az i...