Álmodj itthon Ébredj Finnországban

Kikötő / Harbor ENG ⇓ A harmadik nyaralás a nyaralós szemeszterből. Helsinki. Más, mint a többi volt, más, mint a többi lesz. Ez kettőnké volt. A mi utunk, a mi első utunk. Péntek este indultunk, előtte azonban még várt rám az anyukájával való első találkozás. Nagyon izgultam, sose voltam még bemutatva a családnak, én sem mutattam még be senkit otthon. Tommi is aggódott, hogy neki kell majd fordítania, mert anyukája nem tud annyira angolul. Sejtettem, hogy ez itt mást jelent, és valóban így volt, ez annyit jelentett, hogy néha egy-egy szó nem jutott eszébe. A húgával is találkoztam, ő kicsit félénk volt, de ezt teljesen megértem, én is pontosan ilyen voltam gyerekként. 😃 Plusz van egy kutyájuk, aki méretéből adódóan nálam annyira nem felel meg a kutya kategóriának, de mivel Tommi családjához tartozik, ezért itt kivételt tettem. 😅 Nagyon édes volt a kutya, még kölyök, szóval tiszta energia bomba volt, szerencsére rögtön tetszettem neki. Remélem anyukája is megkedvelt,...

ENG ⇓ Ideért a tél végérvényesen, remélem nem látom már hó nélkül ezt a várost, amíg itt vagyok. Szombat délután még eső volt, szomorú is voltam, hogy csak egy kicsit kéne hidegebbnek lennie és már hó lenne. Majd 2 órával később kinéztem az ablakon, és 1-2 cm friss hó volt, Tommi írt is rögtön, hogy hó van. Mert úgy örülök a hónak, mint egy kisgyerek, ezt már ő is tudja. Nem is tudtam abbahagyni a mosolygást egész este. Elmentünk sétálni, addigra már - legalábbis számomra - jelentősebb mennyiségű hó esett, igazi tél álomvilág volt, elsétáltunk a folyóhoz, és csak néztük ahogy esik a hó. Örökre ott tudtam volna maradni. Szerencsére nem maradtunk, egyfelől lehet, hogy én megfagytam volna, másfelől vasárnapra programunk volt. Még az orientációs héten eldöntöttem, hogy el akarok menni valamikor a Ranua Zoo-ba, ami körülbelül egy órára van innen. Néhány hete mondtam Tomminak, hogy szeretnék elmenni, vasárnap végre idő is volt rá. Reggelre eléggé behavazott, így már az út is elk...

ENG ⇓ Egyre nehezebb íródnak ezek a posztok. Úgy érzem, mindig ugyanarról szólnak, ugyanazt mondom mindig, és arra jutok, hogy már unhatjátok. Ez a mai sem lesz más. Ez is a boldogságról fog szólni. Arról a boldogságról, amire nem tudsz felkészülni, amiről álmodni sem mertél soha, ami a semmiből jön és nem érdekli, hogy készen állsz-e rá. Hosszú hét volt a múlt hét, hét közben beadandókat írtam folyamatosan, a szeptemberben elkezdődött tárgyaim lassan a végükhöz érnek, így a végső beadandók ideje is elérkezett. Mivel holnap elutazom Szentpétárvárra, így be kellett fejeznem őket múlt héten. Ezen kívül végre otthonra is megírtam egy beadandót, szerencsére az itteni anyagot tudtam hozzá használni, így valamivel könnyebb dolgom volt. Egész héten alig aludtam, hogy be tudjam fejezni őket, és a hétvégém szabad lehessen, amit így Tommival tölthettem. Bármilyen nyálas is tényleg tökéletes hétvége volt. Bár továbbra sem tud tervezni, valahogy mégis sikerül levennie a lábamról mindi...

ENG ⇓ Visszatértem a hétvégi mini nyaralásból vagy miből 😀 Péntek délután indultunk busszal, egy Alkoban tett kitérő után elég hamar megérkeztünk a cottagehoz. A cottage lényegében nyaraló a finnek számára, jó esetben távol van mindentől. Hát ez elég távol volt mindentől. Amikor odaértünk a tutorok már vártak ránk, gyors szoba beosztás, cuccok ledobása, majd az első meeting. Itt elmondták a szabályokat, ismertették a fekete listára kerülés lehetőségét (többek között csupán két nyelv használata volt engedélyezett a finné és az angolé, egyéb esetben black list), illetve minden szoba megkapta a hétvégi feladatait, ugyanis szobánként főztünk és mosogattunk a hétvégén. Péntek este sütögettünk, beszélgettünk a tárbor tűznél, majd szaunáztunk. Igen, én is szaunáztam, szóval legyetek rám büszkék. Egész tűrhető volt, még a folyóba is majdnem bementem utána, de végül nem vállaltam be, majd talán (TALÁN) máskor. Ezután egy rövid bújócska következett, igazából elég esélytelen helyz...