Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Egyre nehezebb írni. Nem azért, mert nincs miről vagy mert elmúlt volna a lelkesedés. Egyszerűen egyre nehezebb szavakba önteni, milyen itt lenni, milyen minden reggel azzal a tudattal ébredni, hogy ez nem álom. Egyre nehezebb leírni, hogy milyen boldoggá tesz ez az élet, hogy milyen érzés mindezt hamarosan itt hagyni. Rengeteg érzés kavarog bennem napról napra, hol elvonulnék egy sarokba sírni, hol pedig csak mosolyognék megállás nélkül. Az előző posztom elég szomorúra sikerült, valóban múlt héten utolért a valóság. Múlt héten fogtam fel, hogy ennek hamarosan vége, hogy vár rám a régi életem. Ez nem is igazán pontos megfogalmazás. Hiszen az életem már soha sem lesz a régi, ez Erasmussal rengeteg minden megváltozik az életben. Bár te ugyanaz az ember maradsz, az életed nem. Hirtelen már nem számít az a sok apróság, ami régen számított. Az Erasmusom legfontosabb tanulsága az volt, hogy mennyi mindent csináltam itt, mert tudtam, hogy hamarosan vége lesz, tudtam, hogy nincs...

ENG ⇓ Visszatértem a hétvégi mini nyaralásból vagy miből 😀 Péntek délután indultunk busszal, egy Alkoban tett kitérő után elég hamar megérkeztünk a cottagehoz. A cottage lényegében nyaraló a finnek számára, jó esetben távol van mindentől. Hát ez elég távol volt mindentől. Amikor odaértünk a tutorok már vártak ránk, gyors szoba beosztás, cuccok ledobása, majd az első meeting. Itt elmondták a szabályokat, ismertették a fekete listára kerülés lehetőségét (többek között csupán két nyelv használata volt engedélyezett a finné és az angolé, egyéb esetben black list), illetve minden szoba megkapta a hétvégi feladatait, ugyanis szobánként főztünk és mosogattunk a hétvégén. Péntek este sütögettünk, beszélgettünk a tárbor tűznél, majd szaunáztunk. Igen, én is szaunáztam, szóval legyetek rám büszkék. Egész tűrhető volt, még a folyóba is majdnem bementem utána, de végül nem vállaltam be, majd talán (TALÁN) máskor. Ezután egy rövid bújócska következett, igazából elég esélytelen helyz...

ENG ⇓ Erasmus csapat / Team Exchange Kuksajaiset. Bár még mindig nem tudom mit jelent, végre le tudom írni, és ki tudom mondani szóval haladok.  A lényege, hogy minden ősszel rendeznek egy versenyt az elsőéveseknek az egyetemen. Egyik pontról a másikra kell menni a folyó körül, és feladatokat teljesíteni. Az elsőévesek közé minden évben odakeverednek a cserediákok, hiszen végülis nekünk is ez az első (és valószínűleg utolsó) évünk itt. A verseny része a jelmez is. Minden évben más a téma, idén Suomi 100 (Finnország 100) volt, ugyanis idén lesz 100 éves Finnország függetlensége. A tutorok segítségével megtudtuk, hogy 1952-ben Finnországban volt az olimpia, így olimpiai csapatnak öltöztünk. Mindenki ráfestette egy fehér pólóra a saját nemzetének zászlaját és az olimpiai logót. Hátra pedig ráírtuk, hogy Kuksajaiset 2017, egy nagy 100-ast, illetve a nevünket. Ha jól számoltam 9 ellenőrző pont volt. Alapvetően 3 dologra lehetett pontot kapni, a csapatszellemre, a...

ENG ⇓ Vártam a keddet, mert csak egy rövid óránk volt, utána pedig az egész délután sportolásról szólhatott, ugyanis sport délután volt. 2 euróért vehettünk egy SportAppro kártyát, és azzal rengeteg helyre mehettünk sportolni kedd délután. A legtöbb helyen nem kellett pluszban fizetni, de volt egy pár hely, ahol 1-1 eurót még fizetni kellett. Sajnos egy délután kevés volt mindent kipróbálni, amit szerettem volna, illetve tudtam, hogy nem vagyok edzésben, szóval kinéztem magamnak 3 helyet. Az első egy sima edzőterem volt nem messze a lakástól, itt fizetni kellett egy eurót még pluszban. Bár a recepción elmondták, hogy találom meg az edzőtermet az épületben, természetesen mégis sikerült eltévednem. Szóval körülbelül 10 perc keresgélés után megtaláltam az edzőtermet. Elég fura volt, ugyanis igazából egy nagy csarnok volt, tele különböző sportokra alkalmas termekkel. Az edzőterem is egy külön részen volt, nem volt nagy, de igazán nem is akartam sok mindent csinálni csak futni. Egy...

ENG ⇓ Vasárnap délután van, múlt hét csütörtök óta nem láttunk Napot. Mostanra az már egy kicsit lehangoló. Mint említettem szerdán végeztem az egyetemen, így csütörtökön már elkezdődött a hétvége. Remélem ezt most olvassák brazil barátaim, akik előző félévben mindig az orrom alá dörgölték, hogy nekik már szerdától hétvége van. Most fordult a kocka barátaim 😆 Sajnos azonban ilyen időben az embernek nincs kedve máshoz, mint egész nap az ágyban feküdni a meleg takaró alatt. Így a csütörtöki napom annyiből állt, hogy elmentem boltba, valamint csináltam ebédet, ja igen és mosni is voltam. A nap többi részét ágyban töltöttem, készülve lelkileg arra, hogy takarítani kéne. Este viszont legalább beszéltem anyával és persze Bogyóval is.  A péntek még kevesebb teljesítménnyel telt, de továbbra is készítettem magam a takarításra. Beszéltünk róla az IB-sokkal (azok, akikkel egy kurzuson vagyunk), hogy este elmegyünk inni egyet. Aztán ahogy az lenni szokott, senki nem tudott semmi...

ENG ⇓ Túl vagyok a második egyetemi hetemen is. Nem voltak könnyű napok, egyelőre nagyon szokatlan ez a tanrend. Rögtön hétfőn elő kellett adni a múlt heti beadandónkat, otthon nem izgulok egy előadás előtt, már megszoktam, sokszor adtam elő idegeneknek is, de itt más volt. Úgy gondolom, hogy jól tudok angolul, de itt, Finnországban ez kicsit mást jelent, hiszen a finnek tényleg jól beszélnek angolul, illetve akik itt vannak Erasmuson ők is. Ahhoz képest, hogy milyen otthon a nyelvoktatás, ahhoz képest, hogy hányszor kaptam meg a tanáraimtól, hogy nem tudok angolul, csak azért mert rossz igeidőben mondtam valamit, ahhoz képest tényleg jól tudok angolul. Én a szerencsések közé tartozom, akik megtalálták magunkban a kellő önbizalmat, hogy megszólaljanak, így szerencsére azt is megláttam, hogy előbb beszélni kell tudni, utána pedig egyre jobban és helyesebben megy majd. Sajnos ezt itthon fordítva próbálják. Bár nem tudom itt kint, hogyan tanulnak meg az emberek angolul, de ezt is jól...

ENG ⇓ Ezt mondtam otthon mindig, mikor kérdezték, hogy félek-e a külföldi tanulástól. Féltem. Talán még most is félek. Túl vagyok két egyetemi napon, szerencsére nem sírva jöttem ki a kapun egyik nap sem. Korábban aggódtam, hogy milyen lesz, hogy angolul hallgatom az órákat, hogy nem lesz kitől kérdeznem az anyanyelvemen. Bár eddig csupán egy tanárral találkoztam, az ő angolja szerencsére érthető. Sajnos a szakmai szókincsem azonban nem túl nagy, így biztosan lesznek nehézségeim a félév elején, de ezért is döntöttem a külföldi tanulás mellett, hogy ne csak papíron legyen szakmai szókincsem, hiszen azzal a diplomát ugyan megkapom, de nem megyek sokra később. Nagyon nagy szerencsém van, ugyanis találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 éve itt él, most másodéves, és együtt vannak az óráink, így ő tud segíteni, ha mégis elvesznék. Arról már írtam mennyire más itt a rendszer, most már tudom pontosabban, hogy ez mit is jelent. Nem 1.5 órás előadások vannak, hanem általában 3 órásak. Soks...