"Lehet, hogy sírva fogok kijönni" / "I might leave as a crying baby"

ENG ⇓

Ezt mondtam otthon mindig, mikor kérdezték, hogy félek-e a külföldi tanulástól. Féltem. Talán még most is félek. Túl vagyok két egyetemi napon, szerencsére nem sírva jöttem ki a kapun egyik nap sem. Korábban aggódtam, hogy milyen lesz, hogy angolul hallgatom az órákat, hogy nem lesz kitől kérdeznem az anyanyelvemen. Bár eddig csupán egy tanárral találkoztam, az ő angolja szerencsére érthető. Sajnos a szakmai szókincsem azonban nem túl nagy, így biztosan lesznek nehézségeim a félév elején, de ezért is döntöttem a külföldi tanulás mellett, hogy ne csak papíron legyen szakmai szókincsem, hiszen azzal a diplomát ugyan megkapom, de nem megyek sokra később. Nagyon nagy szerencsém van, ugyanis találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 éve itt él, most másodéves, és együtt vannak az óráink, így ő tud segíteni, ha mégis elvesznék.

Arról már írtam mennyire más itt a rendszer, most már tudom pontosabban, hogy ez mit is jelent. Nem 1.5 órás előadások vannak, hanem általában 3 órásak. Sokszor pedig nem is előadások, hanem workshopok, vagy önálló munkák.

Az eddigi két tárgy felépítése hasonlóan néz ki, az órák elején leadják az elméleti anyagot, majd az órák második felében beadandót kell írni, melyeknek általában az óra utáni másnap a határideje, a kurzus végén pedig van egy végső beadandó, illetve prezentációk. Vizsga ezen tárgyakból nincsen. Alapvetően itt magunknak kell rájönni majd a válaszokra, egymásra és az internetre támaszkodva. Még nem tudom, hogy ez tetszik jobban vagy az otthoni rendszer, annyi biztos, hogy ez nagyobb aktivitást igényel.

Az órarend szintén különbözik az otthoni órarendtől, legtöbbször 9:15-kor kezdődnek az óráink, néha 8:15-kor, és 16 óránál tovább sosem tartanak, legtöbbször ez csupán 2 órát jelent egy nap, fix ebédszünettel, ami azért hiányzik otthon. Minden héten más az órarend, tömbösített rendszer van, ami azt jelenti, hogy ezt a két tárgyat például lezárjuk már az októberi szünet előtt, míg van olyan tárgyunk, ami csak utána kezdődik.

A rendszer tehát teljesen más, mint otthon, a következő négy hónapban biztosan eldől melyik való nekem. Természetesen továbbra is aggódom egy kicsit, de a kezdet sokkal pozitívabb volt, mint amire számítottam.

Eddig csupa jót olvashattatok, hogy milyen jó itt, hogy életem legjobb döntése volt. Nos ezeket még mindig állítom, de szeretném ha látnátok a nehéz oldalát, hogy tudjatok dönteni. 2,5 hete vagyok itt, ma először éreztem valami szomorúság félét. Nem tudom miért, talán mert visszatért a borongós idő, talán, mert még mindig úgy érzem, hogy kicsit zárkózott vagyok. Talán azért, mert furcsa ez a rengeteg idő, amim most van, nem dolgozom, nem tortázom, nincs ezernyi dolgom. Bár erre vágytam. most mégsem tudom egészen, mit is kezdhetnék vele. Természetesen mindig megyek valahova, de annyira megszoktam azt a nagy pörgést, az állandó rohanást, hogy most nehéz megélni ezt a nyugalmat. Ki gondolta volna, ugye? Egy ember, aki nem tudja, mit kezdjen a nyugalommal 😄

Na de a hétvégén elűzőm ezt a rossz kedvet, belevetem magam az otthoni beadandóimba, illetve terveim szerint feltankolok egy kis isteni magyar édességgel 😋 Várom a tippeket, hogy mi lehet az. A következő bejegyzésben el is árulom. 😉

_______________________________________________________________________________

This was my answer when I was asked whether I was afraid of studying abroad. I was scared. I might be scared. I had my first two days at the university luckily I did not leave the room as a crying baby. I was worried how it was going to be if I study in English that there will be nobody who I could ask in my mother language. Although I have only met one teacher I could understand her pretty well.

Unfortunately, my professional vocabulary is not the best so I am sure I will have some problems to understand everything at the beginning but it was one of the reasons of studying abroad to have a real business knowledge in English and not just a paper about it because I can get a degree with it but I cannot get a job with only the paper. I am really lucky because I met a Hungarian girl yesterday who lives here for three years and does her whole degree at the university. We have classes together so she can help me if I am lost. 

I have already written about how different the system is here. I know about the differences a little bit more now. Classes are not one and a half hour long but usually three hours. There are not only lectures but workshops or independent works many times. 

The structure of my two subjects look like almost the same so far. There is a lecture part in the first part of the class, then we get a question or something and we have to write an assignment (on every class) for what the deadline is usually the day after the class. At the end of the courses we have to write a final assignment and do a presentation as well. There are no exams at these subjects. Basically, we have to figure out the answers by ourselves with the help of each other and internet. I do not know yet whether I like this one or the system at home I only know here I have to be more active.

The timetable is also different from home, we start at 9:15 most of the times or sometimes 8:15 and we always finish until 4 pm. It usually means two classes per day. Every week is different, they use blocked system that means we will finish these two classes before the holiday in October and there will be courses that will only start after the holiday. 

So the system is totally different from home I will know which suits for me by the end of the semester. I am still worried a little bit of course but the beginning was much better than I expected.

You could read only positive things here so far. I wrote about how good is here, that it was the best decision of my life. However I still think these things I would like if you could see the hard part as well so when you will make your own decisions you will know about everything. 

I am here for two and a half week I felt some sadness today for the first time. I do not know why, it might be because the cloudy weather is back or I feel I am still a introverted a little bit. It might be because it is weird I have so much time, I do not have a job, I do not make cakes, I do not have thousand things to do. Although I really wanted it I just do not know what to do with it. I always go somewhere of course but this is a calm city and I am used to doing so many things in the same time, I am used to the permanent rush so it is hard to live in this calm environment. Who would have thought, right? A person who do not know what to do with calm. 😄

However I will go over sadness in the weekend, I will start my assignments for my home university and I am planning to get some from the best Hungarian desserts. 😋 Guess what it can be. I will tell you in my next post. 😉