Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Vasárnap délután van, múlt hét csütörtök óta nem láttunk Napot. Mostanra az már egy kicsit lehangoló. Mint említettem szerdán végeztem az egyetemen, így csütörtökön már elkezdődött a hétvége. Remélem ezt most olvassák brazil barátaim, akik előző félévben mindig az orrom alá dörgölték, hogy nekik már szerdától hétvége van. Most fordult a kocka barátaim 😆 Sajnos azonban ilyen időben az embernek nincs kedve máshoz, mint egész nap az ágyban feküdni a meleg takaró alatt. Így a csütörtöki napom annyiből állt, hogy elmentem boltba, valamint csináltam ebédet, ja igen és mosni is voltam. A nap többi részét ágyban töltöttem, készülve lelkileg arra, hogy takarítani kéne. Este viszont legalább beszéltem anyával és persze Bogyóval is.  A péntek még kevesebb teljesítménnyel telt, de továbbra is készítettem magam a takarításra. Beszéltünk róla az IB-sokkal (azok, akikkel egy kurzuson vagyunk), hogy este elmegyünk inni egyet. Aztán ahogy az lenni szokott, senki nem tudott semmi...

ENG ⇓ Magyarok, mindenhol csak a magyarok.  Pontosan 3 hete azzal a gondolattal indultam el otthonról, hogy most négy hónapra elfelejtem a magyar nyelvet, csupán írásban használom majd, illetve ha a szüleimmel beszélek. Majd ez már az első nap megdőlt, amikor kiderült, hogy van még egy magyar erasmusos, illetve egy szlovákikai magyar. Múlt héten pedig kiderült, hogy van még egy magyar a kurzusunkon, aki az egész képzését itt végzi, ő pedig ismert még több magyart. Így hamar heten lettünk, akik itt tanulnak most hosszabb-rövidebb ideig.  Meg is beszéltük, hogy elmegyünk kávézni egyet, így ma délután beültünk a legjobbnak ítélt kávézóba. Ugyan végül csak négyen voltunk, de nagyon jó volt. Hihehetetlenül furcsa volt ennyit magyarul beszélni, órákig nem kellett másik nyelvre váltani, nagy szabadságot ad, ha az ember saját anyanyelvén fejezheti ki a véleményét. Iszonyat nehéz, hogy egész nap angolul kell gondolkozni, olyan feladatokat megoldani, melyekhez hasonlót sem c...

ENG ⇓ Az előző bejegyzésben már említettem, hogy tegnap újabb álmom vált valóra, találkoztam a Mikulással, az egyetlennel és az igazival. Rovaniemi legnagyobb vonzereje a turisták számára a Mikulás, úgyis hirdeti magát a város, mint a Mikulás hivatalos otthona. Bár még csak szeptember van, szerencsére itt minden nap lehet karácsony, így az ESN Lapland tegnapra szervezte meg a Mikulás falu meglátogatását. A város központból olyan 15 perc lehetett busszal, a busz oda-vissza 7,20 € volt. A Milkuláson kívül a másik vonzerő itt az északi sarkköri határ átlépése, amit szintén itt a Mikulás faluban tehettünk meg, innentől már tényleg a messzi északon van az ember. A faluban rengeteg souvenir shop van, vegyes árakkal, néhány ajándék nagyon drága, de vannak egész elfogadható árak is, a bögrék, hűtőmágnesek hasonló áron voltak, mint a városközpontban. Természetesen minden tele volt karácsonyi dekorációval, rengeteg karácsonyfa díszt lehetett kapni, amit majd mindenképpen vennem kell, ug...

ENG ⇓ A pénteki Amazing Race után este volt az első buli, a Welcome Party. Mivel nem sikerült elővételben jegyet venni rá, aggódtunk, hogy nem lesz jegy, de szerencsére odaértünk nyitásra, így még kaptunk. Az ESN Lapland szervezte az eseményt aminek az volt az alapgondolata, hogy arcfesték segítségével kifejezhessük, hogy honnan jöttünk. Személy szerint nekem nagyon tetszett ez az ötlet (otthon is javasolni fogom). Természetesen a legtöbbünk arcán két zászló volt, az anyaországunkon kívül a finn zászló, hiszen most ez az otthonunk, mióta betettük ide a lábunkat egy részünk finné vált. Az enyém legalábbis biztosan, olyan hihetetlenül gyönyörű ez a hely, az emberek kedvesek, rám mosolyognak az utcán vadidegen emberek. Azt hinné az ember, hogy ilyen időben mindenki életunt és depressziós, azt hittem engem is megvisel majd ez a folyamatos eső, a naphiány és a hideg, de annyi pozitívum van, hogy itt tényleg nem lehet a rossz dolgokra gondolni. Pedig én alapvetően egy pesszimista, a ros...