Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban t...

ENG ⇓ Ennyi időt töltöttem az álmomban. Pontosan 118 nappal ezelőtt közel 14 óra utazás után megérkeztem álmaim helyszínére. Most, 118 nappal később és két ország között elhagytam ezt az álmot és a valóságba tartok. Két ország között vagyok és két élet között. Az egyikben teljesült minden álmom, a másik a valódi életem. Számomra határozottan az Erasmus vége volt a legnehezebb. Próbáltam nem sírni, ne egy kisbabaként emlékezzen rám Tommi, de a könnyeim csak folytak. Bár alig várom, hogy otthon legyek és megöleljem anyáékat, tegnap nem tudtam erre gondolni. Csak arra, hogy hirtelen kiszakadok az új életemből, hogy hirtelen nem lesz mellettem Tommi minden nap.  Bár a bőröndöm is elég nehéz, a szívem talán még nehezebb. Annyi szeretettel és emlékkel van tele, amit nem gondoltam 118 nappal ezelőtt. 118 napon keresztül minden nap mosolyogtam, szerintem legalább 100 napon megállás nélkül. Azt hiszem ilyen szempontból nem voltam finn, mosolyogtam az utcán, mosolyogtam az ember...

ENG ⇓ Ezt mondtam otthon mindig, mikor kérdezték, hogy félek-e a külföldi tanulástól. Féltem. Talán még most is félek. Túl vagyok két egyetemi napon, szerencsére nem sírva jöttem ki a kapun egyik nap sem. Korábban aggódtam, hogy milyen lesz, hogy angolul hallgatom az órákat, hogy nem lesz kitől kérdeznem az anyanyelvemen. Bár eddig csupán egy tanárral találkoztam, az ő angolja szerencsére érthető. Sajnos a szakmai szókincsem azonban nem túl nagy, így biztosan lesznek nehézségeim a félév elején, de ezért is döntöttem a külföldi tanulás mellett, hogy ne csak papíron legyen szakmai szókincsem, hiszen azzal a diplomát ugyan megkapom, de nem megyek sokra később. Nagyon nagy szerencsém van, ugyanis találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 éve itt él, most másodéves, és együtt vannak az óráink, így ő tud segíteni, ha mégis elvesznék. Arról már írtam mennyire más itt a rendszer, most már tudom pontosabban, hogy ez mit is jelent. Nem 1.5 órás előadások vannak, hanem általában 3 órásak. Soks...

ENG ⇓ A szerdai nap aránylag eseménytelenül telt, csupán néhány papírt kellett intéznem, ugyanis még mindig nem sikerült minden szerződésemet aláírni. Itt szeretném megjegyezni mindazoknak, akik Erasmusra készülnek, hogy a szerződéseket írják meg, amint lehet, különösen ha Magyarországról mennek Erasmusra, ugyanis nem jellemző a gyors ügyintézési folyamat. Most éppen szerda óta várok egyetlen aláírásra az egyetememtől, de erről majd később írok posztot, hogy mire figyeljetek nagyon :) Ezenkívül a Finnish social security numbert intéztem szerdán, ami szükséges ahhoz, hogy az országban tartózkodhassunk, illetve hogy adott esetben elássanak minket. Szerencsére ehhez csupán elég volt kitölteni egy papírt, valamint lefénymásolni az útlevelet/személyigazolványt, ha pedig elkészült a szám értesítenek, és a helyi Register Officeban át is vehetjük. Csütörtökön sütöttem rizsfelfújtat, ami nem volt egyszerű robotgép nélkül, na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a német lakótársam még...

ENG ⇓ Ez volt a hétfő jelmondata. A nemzetközi koordinátorunk igyekezett elmagyarázni hogyan működik az egyetemen a rendszer, és gyakran kiemelte, hogy ne pánikoljunk. Teljesen más az oktatási rendszer, vizsgánk gyakorlatilag nem lesz. Helyette a legtöbb tárgyon csoportokban kell dolgozni, kapunk egy problémát, amire megoldást kell találnunk, majd azt bemutatni írásos formában, esetleg prezentálni.  A koordinátorunk azt mondta, hogy ebbe sokan belebuknak, nem azért mert nem tanulnak, vagy mert nem elég okosak, hanem mert ez annyira más egy olyan rendszerhez képest ahol ülsz egy 200 fős előadóban, majd félév végén levizsgázol. Természetesen én is aggódom egy kicsit, egyfelől csapatban dolgozni sosem könnyű, másfelől számomra is új lesz ez a probléma alapú tanulás, mert hogy ezt így hívják. Kapunk egy problémát, de válaszokat nem, azt magunknak kell megtalálni, méghozzá ismereteink bővítésének segítségével, ebben van szerepe tanárainknak.  Sokszor a középiskolából kik...