Ne pánikolj / Do not panic

-
ENG ⇓

Ez volt a hétfő jelmondata. A nemzetközi koordinátorunk igyekezett elmagyarázni hogyan működik az egyetemen a rendszer, és gyakran kiemelte, hogy ne pánikoljunk. Teljesen más az oktatási rendszer, vizsgánk gyakorlatilag nem lesz. Helyette a legtöbb tárgyon csoportokban kell dolgozni, kapunk egy problémát, amire megoldást kell találnunk, majd azt bemutatni írásos formában, esetleg prezentálni. 

A koordinátorunk azt mondta, hogy ebbe sokan belebuknak, nem azért mert nem tanulnak, vagy mert nem elég okosak, hanem mert ez annyira más egy olyan rendszerhez képest ahol ülsz egy 200 fős előadóban, majd félév végén levizsgázol. Természetesen én is aggódom egy kicsit, egyfelől csapatban dolgozni sosem könnyű, másfelől számomra is új lesz ez a probléma alapú tanulás, mert hogy ezt így hívják. Kapunk egy problémát, de válaszokat nem, azt magunknak kell megtalálni, méghozzá ismereteink bővítésének segítségével, ebben van szerepe tanárainknak. 

Sokszor a középiskolából kikerülve, elsőéves egyetemistáknak egy félévig tart ezt megszokni, megtanulni hogyan is kell ezt csinálni. Nos nekünk összesen félévünk van, ijesztő volt hallani, hogy sokszor rossz jeggyel/elbukott tárggyal mennek haza innen a diákok, de talán ilyenkor kell a legjobban hinni magunkban. Hiszen hátrahagytunk mindent, amit eddig ismertünk, meg mertünk lépni valamit, amit a legtöbben soha nem mernének, akkor igenis meg tudjuk találni a megoldást bizonyos problémákra. Amikor pedig ez sikerül hatalmas előnyhöz jutunk. Egyfelől büszkék lehetünk magunkra, másfelől hazatérve olyan előnyünk lesz a munkaerőpiacon, ami szinte senkinek. 

Mert mindenki tudja, hogy nem integrálni kell tudni egy jó álláshoz, hanem addig nem látott problémákat sikeresen és kreatívan megoldani. Ahogy a koordinátorunk is mondta, Finnországban nem az a cél, hogy diplomát kapjon az ember, hanem az, hogy a munkaerőpiacon szükséges ismereteket sajátítson el a felsőoktatásban eltöltött évei alatt. Ez az amit nekünk is követni kéne, nem diplomásokat termelni, hanem értékes munkaerőt. Na de a lényeg, hogy most nehéznek hangzik, és biztosan az is lesz, ne pánikoljunk, csak reméljük a legjobbakat.

_______________________________________________________________________________

This was the main sentence on Monday. Our international coordinator tried to explain how the system works at the university and often said do not panic. It is a completely different educational system we will have no exams or maybe just a few. We have to work in teams at most of the subjects. A problem will be given to us and our task will be to find a solution to it, present it in an assignment and maybe present it to the class and teacher as well. 

Our coordinator said that lot of students fail with this system however not because of they do not study or are not smart enough but because it is so different from sitting in an auditorium with 200 other students and taking an exam at the end of the semester. I am little worried as well of course because it is never easy working in teams and on the other hand problem based learning is going to be new for me too since it is the name of this kind of teaching/learning. We will get a problem but not answers we have to find them with expanding our knowledge this is where our teachers come and help they give theoretical knowledge. 

Freshmen students coming from high school usually get used to it after a semester. Well, we only have one semester here, it was scary to hear that lot of students go home with bad grades or failed subjects but this is the time when we really have to believe in ourselves. We were brave enough to leave behind everything we knew, we were brave enough to take a step that most people would never do after that we are going to be able to find the solutions of some problems. After we find it we can be really proud of ourselves and we will have such advantage on the labor market that almost nobody else has. 

Since everyone knows we will not find a good job because we know how to integrate but because we know how to solve problems we have never met before. As our coordinator said, in Finland it is not the aim to get a degree but to get knowledge that is needed in the labor market. We should follow this way in Hungary as well. However the point is although it sounds hard right now and I am sure it also will be hard, do not panic just hope for the best.
Hely: Rovaniemi, Finnország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Legnépszerűbb / Most popular

Egy év az életemben / A year in my life

-
Egy év. 365 nap. Ennyi telt el azóta, hogy életemben először egyedül ültem repülőre. Egy év telt el azóta, hogy megkezdődött az az utazás, amely végül örökre megváltoztatta az életem. Pontosan egy éve kezdődött az én erasmusom, vagy ahogyan sokszor emlegettem itt, a tündérmesém. Életem legjobb, legcsodálatosabb, legnehezebb, de főleg legmeghatározóbb éve volt. Sose gondoltam, hogy ennyi minden történhet csupán 365 nap alatt, azt hittem ehhez évek, évtizedek kellenek. De megtörténtek. Annyi mindent éltem át ebben az időszakban, hogy hetekig sorolhatnám. Nem csupán az erasmus alatt, de utána is. Azt végig követhettétek mi történt a Finnországban töltött négy hónap alatt. Hogyan találtam barátokat, szerelmet és hogyan találtam meg önmagamat 3000 km-re az életemtől. Arról kevesebben tudtok, hogy mi történt azóta. Hát engem is elért az úgynevezett erasmus utáni depresszió. A megérkezés utáni örömet követően a hétköznapok már nem tűntek ugyanolyannak. Hiányzott a nyugalom, a termész
További információk

31 nap / 31 days

-
ENG ⇓ Tegnap volt pontosan egy hónapja, hogy megérkeztem, és elkezdődött az én tündérmesém. Mert hogy ez egy tündérmese, természetesen a mesékből sokszor kihagyott hullámvölgyekkel, de attól még az én mesém. Az én mesém egy ezer éves álomról, ami a ti szemetek előtt is válik valósággá napról napra. Az elmúlt egy hónapban rengeteget fejlődtem, tanultam, nem is annyira sulis dolgokat, sokkal inkább magamról, a környezetemről, az életemről. 31 nap, 31 pont arról, mi is változott meg bennem azóta: Nyitottabb lettem. Magabiztosabb lettem. Elhiszem, hogy ez tényleg megtörténik. Megtanultam második esélyt adni az embereknek. Megtanultam nem ragaszkodni, elengedni. Rájöttem, hogy lehetek igazán önmagam, a környezetem el fogja fogadni. Minden nap hálát adok az életnek az apró dolgokért is. Rájöttem, hogy egyedül lenni nem ijesztő, néha szükségem van rá. Kezdem megtanulni, hogy ne hagyjak mindent az utolsó pillanatra. Spontánabb lettem. Minden nap mosolyt csal az arcomra az i
További információk

A világ legboldogabb országa / The happiest country

-
ENG ⇓ Régóta érett ez a bejegyzés. Két oka is van, hogy most meg is írom. Az egyik, hogy a legújabb kutatásokból kiderült, hogy Finnország a világ legboldogabb országa, a másik pedig, hogy ma van a szülinapom. A mai napig, ha valaki megtudja, hogy Finnországban voltam Erasmuson, az az első kérdése, hogy miért éppen Finnország. Hát ezért. Ugyan, ha elmész, nem boldogságot fogsz látni. Az emberek nem mosolyognak, általában zárkózottak és nagy személyes térre van szükségük (legalább is északon mindenképp). Mégis most azt mondják, ez a legboldogabb ország. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet ez, mert a finnek magukra sem gondolnak túl boldog népként. Mégis, ha számtani mutatókat nézünk, el tudom hinni, hogy ilyen eredmény született. A mentalitásuk, az élethez, és főként a természethez való hozzáállásuk elképesztő. Nem fognak rád mosolyogni, nyitni sem feltétlen, de ha leküzdöd magadban a gátat, és te nyitsz feléjük, hálásak lesznek. Ha pedig megismersz egy finnt, az életed is me
További információk

Egy csipet otthon / A pinch of home

-
Kép
ENG ⇓ Magyarok, mindenhol csak a magyarok.  Pontosan 3 hete azzal a gondolattal indultam el otthonról, hogy most négy hónapra elfelejtem a magyar nyelvet, csupán írásban használom majd, illetve ha a szüleimmel beszélek. Majd ez már az első nap megdőlt, amikor kiderült, hogy van még egy magyar erasmusos, illetve egy szlovákikai magyar. Múlt héten pedig kiderült, hogy van még egy magyar a kurzusunkon, aki az egész képzését itt végzi, ő pedig ismert még több magyart. Így hamar heten lettünk, akik itt tanulnak most hosszabb-rövidebb ideig.  Meg is beszéltük, hogy elmegyünk kávézni egyet, így ma délután beültünk a legjobbnak ítélt kávézóba. Ugyan végül csak négyen voltunk, de nagyon jó volt. Hihehetetlenül furcsa volt ennyit magyarul beszélni, órákig nem kellett másik nyelvre váltani, nagy szabadságot ad, ha az ember saját anyanyelvén fejezheti ki a véleményét. Iszonyat nehéz, hogy egész nap angolul kell gondolkozni, olyan feladatokat megoldani, melyekhez hasonlót sem csináltam
További információk

Valaki / Someone

-
ENG ⇓ Azt hiszem ideje volt ennek a bejegyzésnek. Néhány napja már gondolkozom, vajon leírjam-e ezeket a sorokat. Igyekszem őszintén írni mindenről, ami itt történik, mindenről, ami megváltoztat, így végül úgy döntöttem, ideje megosztani veletek valamit.  Találkoztam valakivel. Vagyis nyilván sok mindenkivel, de van valaki, aki más. Sajnos nem mondhatnám, hogy nagyon romantikus találkozás lett volna. Egy buliban ismertem meg, egy barátja a lakótársammal beszélgetett, akkor jött oda, aztán elkezdtünk táncolni. Szóval semmi különleges, vagy romantikus.  Egy finn srác, aki mi mást tanulna, mint infót. Még nincs elég infós ember az életemben, szóval pont jó. 😅 Igazság szerint akkor, az első buliban nem gondoltam, hogy valaha látom még, nem is keresett. Majd egy héttel később voltam elég bátor, és én írtam neki. Gondoltam, egyszer vagyok Erasmuson (valószínűleg), így kockáztattam. Találkoztunk is aznap, amit azóta sem bánok. Nagyon jó döntés volt keresni őt. Azóta találkoztunk
További információk