Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Több, mint egy hete itthon vagyok, de igazán most kezdem felfogni. A betegség, a karácsony, a család elterelte még a figyelmem. Most már néhány napja itthon vagyok nyugiban, nagyjából egyedül, ami azt jelenti, hogy van időm gondolkodni. Így folyamatosan jár az eszem, és csak arra gondolok, hogy mikor mehetek vissza. Tudom, hogy ez sok embernek fáj, és rosszul esik, hogy szinte még haza sem értem, de már mennék is vissza, de már nincsen itt helyem. Itt minden ugyanolyan maradt, nem változtak a dolgok, én viszont annyit fejlődtem, és láttam, milyen ha a dolgok jól működnek, hogy egyszerűen már nem tudom elképzelni itt az életemet. Bár vissza kell térnem egy időre, nem tudom, hogy fog menni, már most felfordul a gyomrom az egyetemtől, attól ahogyan a dolgok működnek, rosszul vagyok a lakáskereséstől, a nevetséges összegektől, amit elkérnek egy-egy lyukért. Szerettem az egyetememet, azt hittem azon szerencsések közé tartozom, akik jól választottak, de amit az elmúlt hónapokban t...

ENG ⇓ Ennyi időt töltöttem az álmomban. Pontosan 118 nappal ezelőtt közel 14 óra utazás után megérkeztem álmaim helyszínére. Most, 118 nappal később és két ország között elhagytam ezt az álmot és a valóságba tartok. Két ország között vagyok és két élet között. Az egyikben teljesült minden álmom, a másik a valódi életem. Számomra határozottan az Erasmus vége volt a legnehezebb. Próbáltam nem sírni, ne egy kisbabaként emlékezzen rám Tommi, de a könnyeim csak folytak. Bár alig várom, hogy otthon legyek és megöleljem anyáékat, tegnap nem tudtam erre gondolni. Csak arra, hogy hirtelen kiszakadok az új életemből, hogy hirtelen nem lesz mellettem Tommi minden nap.  Bár a bőröndöm is elég nehéz, a szívem talán még nehezebb. Annyi szeretettel és emlékkel van tele, amit nem gondoltam 118 nappal ezelőtt. 118 napon keresztül minden nap mosolyogtam, szerintem legalább 100 napon megállás nélkül. Azt hiszem ilyen szempontból nem voltam finn, mosolyogtam az utcán, mosolyogtam az ember...

ENG ⇓ (Előre szeretném leszögezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani a következő sorokkal, egyszerűen csak nem tudom tovább magamban tartani, mert ez is az Erasmussal jár.) Kérdezte egy itteni barátom múlt héten. Hogyne örülnék, soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Kereken 100 napja vagyok itt, el sem hiszem, hogy ennyi idő alatt mennyit fordult velem a világ. Úgy érzem, mintha kb. két hete érkeztem volna, mégis annyi minden történt, ami miatt éveknek tűnik. Mégis életem legnehezebb időszaka előtt állok. Hogyan lehetsz felhőtlenül boldog, amikor a szíved két helyen van, de te csak egy helyen lehetsz? Hogyan választasz a szerelmed és a családod között? Hogyan választasz két ország között, amit ugyannyira szeretsz? Hogyan térsz vissza a régi életedbe, amikor megláttad, milyen lehetne az új? Három hét múlva ilyenkor már úton leszek haza, így hamar ki kell találnom ezekre a kérdésekre a válaszokat. Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet újra otthon. Fura módon ...