118 nap / 118 days

ENG ⇓

Ennyi időt töltöttem az álmomban. Pontosan 118 nappal ezelőtt közel 14 óra utazás után megérkeztem álmaim helyszínére. Most, 118 nappal később és két ország között elhagytam ezt az álmot és a valóságba tartok. Két ország között vagyok és két élet között. Az egyikben teljesült minden álmom, a másik a valódi életem.

Számomra határozottan az Erasmus vége volt a legnehezebb. Próbáltam nem sírni, ne egy kisbabaként emlékezzen rám Tommi, de a könnyeim csak folytak. Bár alig várom, hogy otthon legyek és megöleljem anyáékat, tegnap nem tudtam erre gondolni. Csak arra, hogy hirtelen kiszakadok az új életemből, hogy hirtelen nem lesz mellettem Tommi minden nap. 

Bár a bőröndöm is elég nehéz, a szívem talán még nehezebb. Annyi szeretettel és emlékkel van tele, amit nem gondoltam 118 nappal ezelőtt. 118 napon keresztül minden nap mosolyogtam, szerintem legalább 100 napon megállás nélkül. Azt hiszem ilyen szempontból nem voltam finn, mosolyogtam az utcán, mosolyogtam az emberekre, mosolyogtam az egyetemen.

Nehezen találom a szavakat. Még mindig a sírás kerülget, azt hiszem ez pár napig így lesz még, főleg, hogy egyedül leszek. Ilyen szempontból egy kicsit megbántam, hogy így utazom haza, mert pont a legrosszabbkor vagyok egyedül, de remélem a városnézések elterelik majd a figyelmem.
Alig várom, hogy otthon legyek, és alig várom, hogy visszemenjek Finnországba. Innentől ez az életem, bárhol leszek, boldog leszek, hogy ott lehetek, és bárhol leszek, csak az egyik életemet élhetem. Ezzel kell most megbírkózni, és elfogadni, hogy minden megváltozott. Mert megváltozott az életem, megváltoztak a terveim, megváltoztak az érzéseim. Felolvasztották a szívem a hideg, fagyos északon.

Ahogy mondtam, nem igazán találom a szavakat, így ez a bejegyzés most ennyi. Persze majd jelentkezem Tallinnból, Rigából vagy Vilniusból, vagy lehet, hogy már csak otthonról.

_________________________________________________________________________________

The time I spent with living my dreams. I arrived to the destination of my dreams exactly 118 days ago. Now, 118 days later I left this dream and I am going back to reality. I am between two countries right now and between two lives. All of my dreams came true in one and the other one is my real life.
The hardest part of my Erasmus was definitely the end. I tried not to cry so Tommi would not remember me as a little baby but I could not, the tears were just coming I could not stop it. Although I cannot wait to hug my parents again, I could not think of this yesterday. I could only think that I suddenly left my new life and Tommi would not be with me every day.

Although my suitcase is pretty heavy, my heart might be even heavier. It is full of so much love and memories I could have not imagined 118 days ago. I smiled every day for 118 days and smiled all day without stopping at least on 100 days. I guess I was not like a Finnish because I smiled in the street, to the people, at the university.

I can find the right words really hard. I am still about crying I think it will be the same for few more days especially that I am going to be alone. I regretted a little bit that I am alone on the first days which are the hardest, but I hope sightseeing will switch off my mind a little bit.
I cannot wait for being home and cannot wait being back in Finland. This is my life from now, I will be happy at both places but I can only live one of my lives at once. I have to deal with it now and except that everything has changed. Because my life has changed, my plans have changed, my feelings have changed. My heart has been melted in the cold North.

As I said I cannot really find words now, so this is it for now. Of course, I will write about Tallinn, Riga and Vilnius at some point, but now I cannot write more.

Megjegyzések

Legnépszerűbb / Most popular

Egy év az életemben / A year in my life

31 nap / 31 days

A világ legboldogabb országa / The happiest country

Egy csipet otthon / A pinch of home

Valaki / Someone