Később találkozunk / See you later
ENG ⇓
 |
| Sí nap / Skiing day |
Szinte mindenkitől elköszöntem már. Péntek este buliztunk egy utolsót a lányokat, szombaton ők már haza is mentek. Bár megbeszéltük, hogy ez valóban nem búcsú, csak egy találkozunk később, nem volt könnyű. Hiszen ők voltak a minden napi életem részei az elmúlt négy hónapban, ők voltak az Erasmus családom. Annyi mindent éltünk át együtt, és ami a legfontosabb, hogy emiatt megértettük egymást. Nehéz elmagyarázni mit érez az ember az Erasmus végén, de egy másik erasmusosnak nem kell elmagyarázni, ő ugyanazt érzi. Ugyanúgy fáj a szíve, hogy vége, ugyanakkor ugyanúgy vágyik már haza a családjához. Amikor erről beszéltünk a lányokkal mind ugyanazt éreztük. Ugyanolyan csodákat éltünk át az elmúlt hónapokban, ugyanúgy szerettük ezt az életet és ugyanúgy nem tudtuk elképzelni, hogy visszatérjünk a régi életünkbe, mert annyit fejlődtünk azóta.
Úgy alakult, hogy egy nagyon kedves magyar barátomtól is el kellett köszönnöm pénteken, mert egy hétre hazalátogatott. Szerintem elképzelni sem tudja, mennyit segített nekem az elmúlt hónapokban, rengeteget jelentett ilyen messze otthonról, hiszen egy kis darab otthont jelentett. Amikor nem kellett gondolkoznom, hogy hogyan fogalmazzak meg valamit, amikor nem kellett a hátterét elmesélni valaminek, akkor éreztem, hogy otthon vagyok. Ő volt az első, aki azt mondta ne féljek, bízzak Tommiban, mert a finnek nagyon tudnak szeretni, és hagyjam, hogy szeressen. Szóval innen is köszönök mindent, Berni.
A finn barátaimtól szintén elköszöntem, bár tőlük is csak egy később találkozunk erejéig. Rengetegszer hallottam a félévben, hogy ki kell próbálnom a Chai Lattet, mert nagyon finom, de voltak fenntartásaim a tea-tej kombinációval szemben. A finn barátaimmal egy kávézóban találkoztunk, gondoltam itt az ideje adni neki egy esélyt, és egész jó volt, persze azért a kávéval nem vetekszik.
A legnehezebb búcsú azonban még hátra van. Csodás napok vannak mögöttünk, minden percet igyekszünk együtt tölteni. Bár sokszor olyan, mintha nem figyelne, mindig bebizonyítja, hogy igenis ismer. Szombaton meglepett azzal, hogy elhozta anyukájától a kutyát, és az egész délutánt együtt töltöttük. Azt hiszem, pontosan tudja, hogy mennyire hiányzik a kutya az életemből itt, és hogy ezzel mennyire boldoggá tett. Hétfőn még vásárolni is eljött velem, azok után, hogy mondtam, hogy nem kell.
 |
| Boldogság / Happiness |
A tegnapi napunk pedig közel volt a tökéleteshez. Nagyon szerettem volna síelni, de már lemondtam róla, mikor mondta, hogy anyukája szeretne egynapos síelést adni nekünk karácsonyra. Bár nehezen, de meggyőzött, hogy fogadjam el, mert szeretne velem síelni és tudja, hogy én is szeretnék. Így tegnap egész nap síeltünk, nem tudom szavakba önteni, hogy milyen volt. Álltam a hegy tetején, néztem a várost, ami az otthonom volt az elmúlt négy hónapban és végtelenül hálás voltam. Mindenkinek. A szüleimnek, akik minden lehetséges módon támogattak, bármilyen nehéz is volt nekik, hogy ilyen távol vagyok és úgy érezték nem tudnak megvédeni ilyen messziről. Azoknak a barátaimnak, akik velem örültek vagy adott esetben vigasztaltak és tanácsot adtak. Természetesen különösen a legjobb barátomnak, aki közel 3000 km-ről is bármikor fel tud dobni. Hálás vagyok azoknak a barátaimnak is, akik úgy döntöttek nem kíváncsiak rám többé, megtanultam még jobban értékelni az igazi barátokat. Hálát éreztem mindazok miatt, akikkel az elmúlt négy hónapban találkoztam, akik az életem részévé váltak. Az pedig, hogy Tommiért mekkora hálát érzek, nem tudom szavakba önteni, de talán mindenki el tudja képzelni.
Sok mindent érzek most, de leginkább ezt a hálát. Remélem legalább egyszer az életben mindenkinek megadatik, hogy ezt érezze.
_______________________________________________________________________________
It is Thursday. Four day left from my Erasmus. Some emotional days are behind of me and some even more emotional days are still coming.
I have said goodbye from almost everyone. We had a last party together with the girls on Friday since they already went home on Saturday. Although we told it was not a good bye but a see you later it was not easy. They were part of my every day life in the past four months, they were my Erasmus family. We lived through together so many things and the most important we understood each other because we experienced the same. Explaining what you are feeling at the end of your Erasmus is really hard, but you do not have to explain it to another Erasmus student because they feel the same. They are also sad because it came to the end but also happy to go home and see their families. We were speaking about it with the girls and really felt the same, we would stay and we would go. We experienced the same miracles here, we all loved this life here and we all could not imagine to live our old life again, because we improved so much during our Erasmus.
I also had to say good bye from my dear Hungarian friend because she went home for a few day. I think she cannot even imagine how much she helped me in the past few months, she was my little piece of home far away from home. I could feel home when I had no problem to express myself, when I could speak without thinking on the right words, when I did not have to tell background information because she already knew them. She was the first one who told to me do not be afraid and trust Tommi, because Finns can love really much and I should let him to love me. So thank you for everything, Berni.
I also said good bye from my Finnish friends although it was also only a see you later as well. I have heard so many times during the semester that I should taste chai latte because it was so good. Although I had some doubts whether tea and milk together are good, I thought I should try it. We went to a cafe with my Finnish friends so I ordered one and it was quite good but not better than coffee, of course.
My hardest good bye is still waiting for me. We had amazing days in the past few days we were trying to spend together as much time as we could. Although I feel sometimes he is not even listening to me, he always proves than he actually knows me. He surprised me on Saturday. He brought his mom's dog to his place so I could spend a whole afternoon with the dog. I think he really knows how much I miss being with dogs here and how happy he made me with this. He also came with me for shopping even if I said he did not have to, because I know it is not the favorite activity of a guy.
Yesterday was really close to perfect. I would have liked to go skiing really much during my Erasmus but I already let it go when he said his mom would have liked to give us a day skiing for Christmas. I did not want to accept it, I felt it was too much, but Tommi convinced me to accept because he wanted to go skiing with me and knew I wanted as well. So we were skiing all day yesterday, I cannot find words to describe how it was. I was standing on the top of the hill, watched the city that was my home in the past four months and felt so much gratitude.
 |
| Ounasvaara |
 |
| Otthon az elmúlt 4 hónapban / My home in the past four months |
I was grateful to everyone. To my parents who were supporting me in every possible way even when it was really hard for the that I was so far away and they felt they could not protect me anymore. To that friends who were happy with me or consoled me when I needed or gave me advise. Mostly to my best friend, of course who can cheer me up in a second even from almost 3000 km distance. I am even grateful to those friends who decided they did not care about me anymore they taught me to appreciate more my real friends. I am grateful because of everyone I met in the past four months, who became part of my life. I cannot describe how much gratitude I feel for Tommi but everyone might can imagine it.
I feel so many things right now, but mostly this gratitude. I hope everyone will feel the same at some point of their life.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése