A hely, amiről sosem álmodtam

Oroszország. Rengeteg országba szeretnék eljutni életemben, de Oroszország sosem volt közte. Egészen augusztusig, amikor megláttam, hogy minden félévben szervez az egyetem egy utat Szentpétervárra. Akkor megfogott valami, elragadott egy érzés, hogy látni akarom. Szerencsémre még otthon voltam, így tudtam útlevelet intézni, az utolsó pillanatban pedig meg is kaptam. Így azzal a tudattal hagytam el Magyarországot, hogy Finnországon kívül biztosan lesz még egy ország, ahova eljutok az Erasmusom alatt.

Szentpétervár

Amikor lefoglaltam az utat, még nagyon messzinek tűnt, 2 hónap volt, gondoltam, sosem jön el a nap mikor egy újabb ország felé veszem az irányt. Hát nagyon gyorsan eljött a nap. Már több van mögöttem az erasmusomból, mint előttem, és még annyi minden vár rám. Na de ez a poszt most a szentpétervári útról szól.

Kedd este indultunk busszal Helsinkibe, kellemes 12 órás busz út, gondolhatjátok mennyire szenvedtünk, még ha próbáltunk is aludni. Az alapból sem túl egészséges hátamat pedig sajnos megint tönkrevágta egy időre. Reggel 8 körül értünk Helsinkibe, ahol volt egy fél napunk felfedezni a várost. Az utazásnak ezt a részét én kihagytam volna, a legtöbben már vagy voltak Helsinkiben, vagy pedig mennek oda később, így a legtöbbünk nem akarta végigrohanni a várost egy fél nap alatt. Azért megnéztünk egy föld alatti templomot (igen én 😅) , Tommit úgy sem hiszem hogy érdekelné. Utána pedig sétálgattunk, és beültünk egy Fazer kávézóba, ahol megkezdtem a forró csoki szezont. 😍

Föld alatti templom

Helsinki kikötő

Az idei tél első forró csokija

Fél 4-re kellett a kikötőben lenni, hogy időben fel tudjunk szállni a kompra. Szerencsére nem volt olyan hosszú még a sor, amikor mi megérkeztünk a kikötőbe, így hamar a kompon voltunk. Azonban 7-ig még nem indultunk el. Utoljára még kisgyerekként utaztam kompon a Balatonon, így eléggé új élmény volt egy ekkora komp, 8 emelettel, éttermekkel, bárral, kaszinóval. A kabinban 4-en voltunk 9 m2-en, nem volt túl kényelmes, de szerencsére csak aludni mentünk a kabinba. Indulásig pihentünk egy kicsit, élveztük, hogy van egy ágy, amiben elfeküdhetünk az éjszakai buszozás után.

Majd miután elindultunk, körbenéztünk, kimentünk a hajó tetejére, de vaksötétben sokat nem láttunk. Este pedig megnéztük a showt, ami ugyan jó volt, de azért a táncos részeknél hiányoltam az érzelmeket az arcokon, jobban átjött volna a dolog, mint így, a hatalmas műmosollyal. Utána lett volna lehetőség bulizni még, de én inkább az alvást választottam.

Reggel 9-re Oroszországban voltunk, azonban a hajót 2-ig nem hagyhattuk el. Ugyanis ha teljesítesz bizonyos feltételeket, akkor  lehetőséged van 72 órát eltölteni vízum nélkül az országban. A szobákat azonban egyig el kellett hagyni, így az utolsó egy óra különösen lassan telt el. 3,5 órába telt mire mind átjutottunk az útlevél ellenőrzésen, és egy óra késéssel megkezdhettük a szentpétervári programot. A kikötőben már várt ránk a busz, egy rövid városnézéssel kezdtünk. Nagyrészt a buszról láttunk mindent, csupán néhány helyen álltunk meg egy-egy rövid időre fotózni.

Néva folyó

Peter and Paul Fortress

Sötétedik

Church of the Savior on Blood

Utána végre eljutottunk a hotelhez. Egy három csillagos hotel volt a belvárosban, két fős szobákkal, reggelivel, kényelmes ággyal, szóval tökéletes volt. Nem volt sok időnk, gyorsan ettünk valamit, aztán mentünk az esti hajózásra.

Körülbelül egy óra lehetett, tettünk egy kört a folyón, két emberenként kaptunk egy üveg pezsgőt, közben szólt a zene, a város pedig gyönyörű volt az éjszakai fényekkel. Majdnem tökéletes volt, csak egy valaki hiányzott egy kicsit, mert a pezsgővel, a hideggel és a fényárban úszó várossal elég romantikus hangulata volt. 😁

Pezsgőzés

A hajókázás után ismét lehetőségünk nyílt bulizni menni, de nem sokan szálltak le a buszról a bár előtt, a legtöbben visszamentünk a hotelbe aludni, a közel két napos utazás után. 

Másnap reggel miután túl voltam az életmentő kávén, elindultunk a Katalin-palotába, ez körülbelül egy órára volt a hoteltől. A mi buszunk szerencsére hamar bejutott, a másik buszról azonban nem akarták beengedni az embereket, azt mondták aznap már túl sok embert beengedtek. Szerencsére azonban egy kicsit később ők is bejutottak. Nem is értettem, hiszen előre lefoglalt jegyeink voltak. A palota gyönyörű volt, bár nekem túl sok volt az aranyból, plusz el nem tudom képzelni, hogy hogyan éltek egy ekkora palotában. Ha valamit elfelejt az ember, egy óra mire visszamegy érte. 😅 A palotához tartozó park viszont elképesztően gyönyörű volt. Ha tehetném egész nap ott sétálgatnék Bogyóval, sőt úszhatna is, hiszen egy tó is van a parkban.

Maciczkyval felfedeztük a palotát

Cukor asztal

Arany mindenhol

Kilátás a parkra

Napsütés

Délután szabad program volt, így az volt a tervem, hogy beszerzem a szükséges szouvinereket. Hát ez nem igazán jött össze, a rossz irányba indultunk és nem találtunk egy ajándékboltot sem. Szóval helyette vettem egy új bakancsot. Ugyanis aznap arra keltem, hogy otthon leesett az első hó. Elég durcás lettem, Tommi is azt mondta, hogy nem tudja rajtam kívül ki várja még ennyire a havat, talán egy 5 éves kisgyerek. És ezek után lemaradtam az első hóesésről 😒

Az esti bulit ismét kihagytuk a szobatársammal, helyette csak megittunk valamit a hotel bárjában, és gyönyörködtünk a kilátásban.

Kilátás a hotelből

A szombat délelőtti program a Hermitage Múzeum felfedezése volt. Nem vagyok nagy múzeum rajongó, de egyfelől benne volt az utazás árába a múzeum belépő, valamint mégiscsak a világ egyik leghíresebb múzeuma. Több, mint 1600 szobája van, szerencsére mindet nem jártuk be. Másfél órát töltöttünk bent, kicsit rohanós volt a tempó. Igazán hasznos volt, hogy idegenvezetővel voltunk, így ő tudta mi az, amit tényleg érdemes megnézni. Szerintem ez a másfél óra pont elég is volt, a végére már kezdett sok lenni, nem volt egyszerű befogadni minden infót, főleg, hogy minden angolul volt, és bár már sokszor úgy érzem, hogy nem tudok magyarul, csak angolul, azért még mindig sokkal több koncentrációt igényel az angol nyelvű kommunikáció, mint a magyar.

A múzeum után ismét szouvenir vásárlás volt a cél, ezúttal azonban már felkészültebb voltam, a múzeumba menet figyeltem a buszról, hogy hol vannak a szouvenir boltok. Így egy újabb életmentő kávé után arrafelé vettük az irányt. Természetesen a főcél a plüss mackó beszerzése volt, hiszen Oroszország a jubileumi 15. ország a gyűjteményemben. Nem volt egyszerű, a legtöbb ajándékboltban nem árultak, de szerencsére végül sikerült találnom.

A 15.

Még első nap említette az idegenvezető, hogy ha van időnk, akkor nézzük meg a Summer Gardent is, így a vásárlás után elsétáltunk arra. Gyönyörű volt, ha már hó nem volt, legalább kaptunk napsütést. Egész nap tudnék itt is sétálgatni.

A szombat este volt az utolsó szentpétervári esténk, így aznap este elmentünk a buliba. Nem volt nagyszám, nekem nem jött be a dj, valamint tele volt a hely öregedő pasikkal, akik mindenkinél próbálkoztak, és hiányzott a Finnországban már megszokott személyes tér is. Nem mondom, hogy Finnországban nem érnek hozzád egy tömött buliban, de azért mindenki igyekszik teret adni a másiknak. Hát itt senkit nem érdekelt a másik létezése sem. Így nem maradtunk sokáig, csak 1-2 órát.

Vasárnap reggel már indultunk is vissza a kikötőbe, hiszen 1-ig fel kellett szállni a kompra, hogy nehogy túllépjük a 72 órát, és illegálisan tartózkodjunk az országban. Nem szerettem volna kipróbálni ezt pont Oroszországban. 😂

A komp csak este 7-kor indult el, így ismét rengeteg időnk volt, nagyrészt csak feküdtünk az ágyban. Mikor elindultunk, kimentünk a hajó tetejére, elképesztő látvány volt ismét a kivilágított város, illetve látni a hatalmas kikötőt. 

Este ismét megnéztük a showt, illetve egy lánykérésnek is szem- és fültanúi voltunk. Ezt követően bár nagyon próbáltam aludni, mégsem sikerült, talán 1-2 órát aludtam éjszaka, ugyanis az ágyamból szerintem kijött a rugó, és így nagyon kényelmetlen volt.

Reggel 7-re értünk Helsinkibe, Oroszországgal szemben itt nem 3,5 óráig tartott az útlevél ellenőrzés, hanem körülbelül fél óra volt, mire mindenki végzett. 8-kor már indultunk vissza Rovaniemibe, ami újabb 12 óra buszozást jelentett. Azóta úgy érzem, mintha eltört volna a hátam. Tegnap szerencsére kaptam egy masszázst, ami átmenetileg segített. 😊

Mivel ez a poszt így is hosszúra sikeredett, ezért az érzésekről, benyomásokról a következő posztban számolok majd be.