Álmodj itthon Ébredj Finnországban

ENG ⇓ Ezekről szólt a keddi napom. Valahogy nem éreztem azt a biciklizős hangulatot, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek az Arktikum Múzeumba, ami az Orientation Week utolsó hivatalos programja volt. Körülbelül 40 perces sétát jelentett ez, útközben elhaladt mellettem néhány erasmusos biciklivel, kérdezték, hogy hol a biciklim, mondtam, hogy most inkább sétálok. Nem értették miért. Őszintén szólva nem vagyok az a nagy biciklizős, persze ezért akartam erasmusozni, hogy kikerüljek a komfort zónámból. Ezért is vettem biciklit és ezért biciklizek minden nap, habár néhány emelkedőn úgy érzem meghalok. Sétálni viszont nagyon szeretek, ezért néha azt választom, sokkal jobban lehet gyönyörködni a tájban, és így még többet vagyok friss levegőn. Említettem, hogy az Arktikum Múzeumba tartottam, ugyanis lehetőségünk nyílt ingyenesen, idegenvezetővel megnézni a múzeumot. Tudni kell, hogy nem rajongok a múzeumokért, volt idő amikor nem voltam hajlandó egybe sem bemenni, de ez ismét egy

ENG ⇓ Ez volt a hétfő jelmondata. A nemzetközi koordinátorunk igyekezett elmagyarázni hogyan működik az egyetemen a rendszer, és gyakran kiemelte, hogy ne pánikoljunk. Teljesen más az oktatási rendszer, vizsgánk gyakorlatilag nem lesz. Helyette a legtöbb tárgyon csoportokban kell dolgozni, kapunk egy problémát, amire megoldást kell találnunk, majd azt bemutatni írásos formában, esetleg prezentálni.  A koordinátorunk azt mondta, hogy ebbe sokan belebuknak, nem azért mert nem tanulnak, vagy mert nem elég okosak, hanem mert ez annyira más egy olyan rendszerhez képest ahol ülsz egy 200 fős előadóban, majd félév végén levizsgázol. Természetesen én is aggódom egy kicsit, egyfelől csapatban dolgozni sosem könnyű, másfelől számomra is új lesz ez a probléma alapú tanulás, mert hogy ezt így hívják. Kapunk egy problémát, de válaszokat nem, azt magunknak kell megtalálni, méghozzá ismereteink bővítésének segítségével, ebben van szerepe tanárainknak.  Sokszor a középiskolából kikerülve, e

ENG ⇓ A pénteki Amazing Race után este volt az első buli, a Welcome Party. Mivel nem sikerült elővételben jegyet venni rá, aggódtunk, hogy nem lesz jegy, de szerencsére odaértünk nyitásra, így még kaptunk. Az ESN Lapland szervezte az eseményt aminek az volt az alapgondolata, hogy arcfesték segítségével kifejezhessük, hogy honnan jöttünk. Személy szerint nekem nagyon tetszett ez az ötlet (otthon is javasolni fogom). Természetesen a legtöbbünk arcán két zászló volt, az anyaországunkon kívül a finn zászló, hiszen most ez az otthonunk, mióta betettük ide a lábunkat egy részünk finné vált. Az enyém legalábbis biztosan, olyan hihetetlenül gyönyörű ez a hely, az emberek kedvesek, rám mosolyognak az utcán vadidegen emberek. Azt hinné az ember, hogy ilyen időben mindenki életunt és depressziós, azt hittem engem is megvisel majd ez a folyamatos eső, a naphiány és a hideg, de annyi pozitívum van, hogy itt tényleg nem lehet a rossz dolgokra gondolni. Pedig én alapvetően egy pesszimista, a ros

ENG ⇓ Tegnap nem jelentkeztem, nagyon sűrű nap volt. A már mondhatni szokásos reggeli 3.5 km-s sétával indult a nap, megérkezve az egyetemre pedig ismét előadások sorozata várt. Ezúttal a másik egyetemen jártunk (ugyanis kettő is van Rovaniemiben), mert összevont orientation day volt az ottani Erasmus hallgatókkal. Teljesen véletlen találkoztam egy magyar lánnyal is. Bár reméltem, hogy nem lesz más magyar, azért néha jól esik magyarul is beszélni. Délelőtt ismét rengeteg információt zúdítottak ránk, többek között arról, hogyan nyithatunk bankszámlát, mit nézzünk meg amíg itt vagyunk, bemutatkozott az ESN Lapland is, és megtudtuk milyen programok várnak ránk a félévben. Már korábban kinéztem a szentpétervári utazást, ami egy 5 napos út, komppal közlekedve. Továbbá lesz egy nagy 2 napos Stockholmi hajóbuli is. Megtudhattuk, hogy létezik egy program - Finnish Friends - aminek az a lényege, hogy kapunk egy finn barátot, és mindenfélét csinálhatunk együtt, megismerhetjük a másik kultúr

ENG ⇓ El sem hiszem, hogy már 24 órája itt vagyok, annyi minden történt az elmúlt egy napban. De menjünk vissza egy kicsit az időben több, mint 24 órával. Nem sokkal az előző bejegyzésem posztolása után csipogott a telefonom, valaki írt a Facebook csoportunkba, hogy a reptéren rekedt néhány órára késés miatt, várakozik-e valaki más. Néhány hónapja elképzelhetetlennek tartottam, hogy erre válaszoljak, vártam volna egyedül, de úgy indultam el otthonról, hogy ez a négy hónap más lesz, nyitott leszek és mindenhova elmegyek. Így hát - talán életemben először - válaszoltam, és találkoztam két vad idegen emberrel. Két belga srác volt, majd kicsit később csatlakozott még két belga, majd egy holland lány. Mondanom sem kell, nem bántam meg, az Erasmusra induló emberekre nagyon jellemző a nyitottság, így hamar megtaláltuk a közös hangot, és elütöttük együtt az időt.  A repülőn viszont távol ültünk egymástól, mert bár 4 belga volt köztünk egyikük sem ismerte a másikat korábban. Így volt i

ENG ⇓ A Helsinki reptéren ücsörgök, már messze a régi életemtől, és még messze az újtól, pont fél úton. Az elmúlt néhány nap igen intenzív volt, igyekeztem mindent elintézni, mindenkitől elköszönni. Azt hittem nehezebb lesz a búcsúzás, de igazság szerint tényleg csak 4 hónapról van szó, szóval már mindjárt megyek is haza 😁 Sajnos elég sokat kell várnom a két gép között, de így volt lehetőségem meginni az első finn kávémat, ami igazán finom volt 😋 A repülés teljesen eseménytelen volt, nem rajongok annyira érte, ugyanis mindig bedugul a fülem, most se jártam másképp, így várom, hogy túl legyek a következőn is, és végre megérkezzem. Egészen addig nem izgultam, amíg meg nem érkeztem Budapesten a reptérre, azóta viszont egyre nő bennem az izgalom és a boldogság. Évek óta erről álmodtam, és erre vágytam, nem véletlen a blog címe sem, holnap már Finnországban ébredek és megkezdem életem legnagyobb kalandját. Remélem itt, virtuálisan velem tartotok, igyekszem mindenről beszámolni, hisze

ENG ⇓ Sziasztok,  Egy egyetemista lány vagyok, aki néhány napon belül belevág élete legnagyobb kalandjába. Közel 3000 km-re költözöm a megszokott környezetemtől, és északnak veszem az irányt, meg sem állok a finnországi Rovaniemi városáig egy Erasmus félév erejéig. Kövessétek kalandjaimat, ismerjétek meg útitársamat, egy kis mackót, aki helyettem pózol majd mindenhol :D Végül kövessétek ti is a saját álmaitokat! _______________________________________________________________________________  Hi guys,  I am a university student in Hungary who starts the biggest adventure of her life in few days. I move nearly 3000 kms away from my home. I go to Rovaniemi, Finland for an Erasmus semester. Follow my adventures, meet my travel buddy, a little teddy bear, that will be on the photos instead of me :D Finally, follow your dreams like I do. Utazó cimborám/My travel buddy